„Nemzeti játékszínt mondok…” – Kölcsey Ferenc tanácskozó beszéde a magyar színjátszásról

A Játékszín fiktív beszéd, amely az úgynevezett tanácskozó beszédek szövegtípusába tartozik, amelyek megítélése esetében a beszédek fiktív voltából eredő sajátosság okozott mindenkor zavart.

Kölcsey 18247-es írása egy fiktív országgyűlési beszéd a magyar rendek előtt, amely mintegy rögtönzött válaszként született az előtte megszólaló táblabíró „nemzeti játékszínünk felállását ostromló szavaira”:

„Nem titkolhatom el, tekintetes Rendek, hogy a beszédét éppen most végzett táblabíró úrnak nemzeti játékszínünk felállását ostromló szavai mély fájdalommal hatották meg lelkemet. Ez-e az a hazafiúság, melyre tekintetes Pest vármegyének rendei számot tartottak, mikor elvégezték, hogy minket is a szép szándék elősegéllésére meghívjanak? Ez-e az a buzgóság, melyet tőlünk a nemzeti nyelvnek közügye vár?”