Nyolcvan nap alatt Márkus Béla körül
Eme versemben egykori egyetemi tanáromat, Márkus Bélát köszöntöm nyolcvanadik születésnapján.
Nyolcvan nap alatt Márkus Béla körül
- nap: Életének nyolcvan pluszos évében,
- nap: legyen vetni-valóknak még bővében,
- nap: minden kalász szeme érjen épségben,
- nap: kaszapenge kerülje el röptében.
- nap: Vonítanak a szél kutyái,
- nap: roppan a hó alatt
- nap: Bükkaranyos,
- nap: segítségül hívni
- nap: nincs miért s kit,
- nap: megriadnak az ólak,
- nap: ajtajuk kitárva,
- nap: vicsorítanak az éjszakába
- nap: a zöld lobogásúfenyők,
- nap: fagyban jégcsap kuvikol,
- nap: üres madáretető-ének,
- nap: százéves kobold…
- nap: erdők kerítései alatt
- nap: szarvasok sírnak,
- nap: borzongó agancsaikon
- nap: virraszt a hold.
- nap: Hangya itta esővizet,
- nap: mint áhítat a lelkemet.
- nap: Holdfény-suhanásnak képe
- nap: lengedezett a hegytetőre.
- nap: Vadűzők ebei ástak,
- nap: erdészek köhögtek, pipáltak,
- nap: arrafelé iszkoltak avégett:
- nap: ahol a csapás sötétlett,
- nap: pipájuk pirosan égett.
- nap: Az erdő gyantát izzadott,
- nap: éjfekete pillanatot
- nap: hozott a szél, mint vemhes állat
- nap: odavakaródzott a kerítésfának.
- nap: A fal fehéren, mint a köd,
- nap: tejben áztatott emlékek között.
- nap: És Önre gondolt a szénaboglya,
- nap: égi lovainkat valaki csutakolja.
- nap: Bort ittunk az udvaron.
- nap: Túl siránkozva, túl bajon.
- nap: Sírtatok lányok, fátyolvirágok
- nap: szeplősödtek pillátokon.
- nap: Bennünk a lélek éhezett,
- nap: vésszel jajongó képzetek
- nap: bánata, nappali magány.
- nap: Üdvösségünk téli bárány.
- nap: Éreztük: lábunkra ráforr
- nap: az aranybükkösi távol.
- nap: Hideg napok jönnek, zordak,
- nap: Dunába lőtt nyomorultak.
- nap: S hiába tudom hogy volt egy táj
- nap: hiába tudom hogy szélfúvásos a jelen
- nap: hiába tudom hogy harmathullás a jövő
- nap: ha egyetlen út sem vezet már odáig.
- nap: Ez a vers az időnek készült,
- nap: minden sorában megőszülnek a betűk.
- nap: A rímek megkopaszodnak,
- nap: mint a pilinkélő december,
- nap: kövek hullnak apadó kútba:
- nap: ó, Gönczi Dénes, te szegény ember!
- nap: Ó, Szendy Ilka! átok rajtad a kor,
- nap: Gagarin az űrbe repül,
- nap: egy író a mélybe hull.
- nap: Ez a vers az időnek készült,
- nap: a szótagok csoszognak olykor…
- nap: én meg csak mondom, amit máskor,
- nap: amire a csönd válaszol.
- nap: Az Alföldnek szerkesztője,
- nap: sok fiatal ismerője,
- nap: Andor barátjának híve,
- nap: mindhalálig jótevője.
- nap: Monográfiákat egyre ontó,
- nap: nem kell ide fekete-piros táncszó,
- nap: de kell ide piros bor, fekete kancsó,
- nap: egészségnek örvendező credó,
- nap: Atyaisten kegyelméhez méltó,
- nap: szeretettel, tisztelettel teli végszó:
- nap: kaszapenge kerülje el röptében,
- nap: minden kalász szeme érjen épségben,
- nap: legyen vetni-valóknak még bővében,
- nap: életének nyolcvan pluszos évében.
(Felhasznált versek: Illyés Gyula: 77, Bari Károly: Téli este, Ágh István: Éjjel aBükkben, Gál Sándor: Hiába tudom, Ágh István: Ez a kép az időnek, s utalás még Cseres Tiborra, Szilágyi Istvánra, Sarkadi Imrére, Kányádi Sándorra)