Odüsszeusz éneke Pénelopénak
vers
Combod tengerszorosában, a korallszín öböl
felett kettős telihold, a melled tündököl,
s tincsekben, kígyóseregként fonja körül hajad,
ahogy az árapály emészti fel s teremti
meg a holdakat. A tekergő sötéten át
arcod felhője úszik, s akár negyven év előtt,
újra teljes egész vagyok, telve csodákkal és
csodálkozással, mikor istenekről mit se tudva
csak isteneket láttam. És az élet, e nyers
és félkész műremek, belőlem úgy tűnik elő,
mint márvány színén, véső nyomán a sötétlő erek.