ÖNMAGUNKKAL SZEMBEN, MEZTELENÜL címmel megjelent Cortés Sebastián cikke Horváth Nóra Frenák Pál Abécédaire-je című könyvéről a Prae Művészeti Portálon

Részletek a cikkből:

„A könyv az első fejezettől az utolsóig izgalmas és inspiratív; ennek ellenére szeretném kiemelni a kötet első fejezetét, A megragadhatatlan megközelítését. Nem pusztán azért, mert betekintést enged Frenák Pál alkotói műhelytitkaiba, hanem elsősorban azért, mert letisztult egyszerűséggel, sallangmentesen tárgyalja a kortárs tánc ideális befogadói attitűdjét: azt a nyitott, szabad asszociációkra építkező gondolkodásmódot, amely nem olvasható cselekményre, vagy explicit „mondanivalóra”, hanem a néző zsigeri érzeteire, nem, vagy nehezen verbalizálható élményére fekteti a hangsúlyt. Frenák Pál koreográfiái az alkotói folyamat során felszínre bukkanó gondolatok, emlékek, érzések kibontásaként jönnek létre, és ezért ellenállnak a racionális értelmezésnek, egyúttal pedig arra kényszerítik a nézőt, hogy létrehozza saját, egyedi, személyes előadásélményét. Horváth személyes hangvételű Frenák-idézetekkel támogatott szövege ezt a kortárs táncra általánosan érvényes alkotó-befogadó viszonyt teszi érthetővé, és ami még fontosabb, könnyen alkalmazhatóvá. Ahogy Frenák fogalmaz, „a darab szerkezete egy kicsit olyan, mint a galaxisok mozgása. A táncosban ott forog minden, de én nem határolhatom be. Nem tartom szükségszerűnek, hogy »elmondjak« valamit, de ez nem jelenti, hogy annak, amit csinálunk, ne lenne mondanivalója. Kinek-kinek magának kell a mondanivalót megfogalmaznia.””

„A Frenák Pál Abécédaire-jének kettős fókusza, sajátos, filozófia-központú szemszöge, annak ellenére, hogy mind Frenák Pál, mind Horváth Nóra kiáll a mindenkori néző egyedi előadás-interpretációja mellett, egyedi értelmezését adja a frenáki életmű egyes darabjainak. A szövegbe ágyazott idézetek, alkotói vallomások maguk is sokszor értelmezik, konkretizálják az előadások egyes mozzanatait. Ugyanakkor mind Horváth, mind Frenák olvasatai kellően nyitottak ahhoz, hogy teret adjanak a reflexióra, vonatkozzon az akár a szövegre, akár az előadások érzelmi vagy eszmei tartalmára. A végeredmény ezáltal inkább gondolkodásra késztet, mint megmagyaráz, sőt, a könyv olvasása, hasonlóan ahhoz, ahogy Frenák leírja a táncosokkal végzett munkáját, könnyen válhat párbeszéddé, a szerzővel és a koreográfussal közös, szellemi alkotófolyamattá.”

A teljes írás itt olvasható: https://www.prae.hu/article/13208-onmagunkkal-szemben-meztelenul/