Hír

2020-10-22 10:47:00

Budapest

Orczy út (Koloniál) - az első változat!

Kovács Dominik és Kovács Viktor elkészültek a szövegkönyv első változatával!

A szövegkönyv első változatából közlünk most egy rövid részletet. Novemberre várható a következő változat - ekkor kezdjük majd el az online ötletelést a színészekkel.

Kovács Dominik ˗ Kovács Viktor

Koloniál

szereplők

ÉVA

GERGŐ/TOMIA helyszín: egy mentálisan beteg nő otthona. Haldokló tér, jelentsen is ez bármit. Éva hatvanéves nő, elhanyagolt külsejű, szétesett figura. Mellette van a fia, Gergő, aki a nő tudatában gyakran azonosul az apjával, Tomival.

1992. augusztus 19.

ÉVA.

őrület, hogy nem hallottál semmit, Ubi!

nekem kell elmondani

micsoda színes programok várnak

az érdeklődőkre augusztus huszadikán

csütörtökön:

Szent István-ünnep és falunap

főzőverseny

zenés gyerekműsor

a virágos, tiszta porta környezetszépítési verseny

okleveleinek átadása

ez jó, menjünk már le, te

odavagy a fociért

lesz kispályás focitorna

az nem élet, hogy a tévé előtt

döglesz három napon keresztül

nekem olyan ember kell

ha fáradt is kelljen fel

fáj a feje, nevessen

búbánatba ne essen

éjjel az ágyban, szerelmes vágyban

a házi munkát lássa el

hallod, sose mentem volna hozzád feleségül

ha idejében látom a születési anyakönyvi

kivonatodat

a később keltezett bejegyzés szerint

mivelhogy a magzatvíz negyven százaléka

ecet volt
az okirat kiállítójának hivatali kötelessége

a meghatározott családi és utónevet

(Tótpál Miklós)

a Tótpál Miklós Ecetes Savanyú Uborka

formára módosítani

na ez az, amit elhallgattál előlem

nem akarok Savanyú Uborkáné lenni

tovább

legalább az esti bálba

menjünk már el

ja? hogy te nem fogsz

ott ugrándozni meg tűzijátékot nézni

OK, ÉRTEM, UBI!

akkor én most megfoglak

és elzárlak

rád tekerem a dunsztos üveg tetejét

beteszlek a táskámba

TOMI.

„szia egyetlen szerelmem

kegyetlenül hiányzol

úgy akarok már szeretkezni veled

hogy tök nyugodtan

senki sem zavarna minket

írtad, hogy feljössz

az nagyon jó lenne!”

ÉVA.

én meg szépen fogom és

nekirittyentem magam

felülök a vonatra

TOMI.

„lesétálnánk a Duna-partra

kicsit olyan lenne

mint amiről az az új szám szól”

ÉVA.

„megkapunk mindent, mi jó

hisz az élet csak egy hömpölygő folyó”

TOMI.

„együtt néznénk a tűzijátékot”

ÉVA.

ez a tűzijáték megfogott

ez volt az én gyerekkori kívánságom

látni a pesti tűzijátékot

nem érdekelsz, Ubi

nem érdekelnek anyámék

mert azok is mit tudnak mondani?:

bolondulj meg, gyerekem, búbánatodban, úgy van!

fölmegyek, és ott az éjszakai Duna-parton

amíg a Tomi csókolgat

a fejünk fölött

kirobban minden hülye szólam

amikkel anyámék tömték a fejemet

a jaj, annyit költeni

a jaj, annyit mászkálni

a jaj, mit pattogsz már megint

BUMBUMBUMBUMBUM!

1992. augusztus 15˗19.

TOMI.

íme, ezerkilencszázkilencvenkettő augusztus tizenöt

a Nagyboldogasszonynak

és Orczy Úti Elveszett Tamás lovagnak

fájdalmas-örömteli ünnepe

semminémű alázatos dolgot

nem szégyell Orczy Úti Elveszett Tamás

hogy áldozzék az ő napba öltözött asszonyának

Tótpál Miklósné Horváth Évának

micsoda egy őrült kín ez!

magára süttetni

a szuronnyal gyötört szerelmes szívet

s hozzá még a birtokló asszony nevét:

Éváé