Összesen 40 mű kottája készült el
A hároméves ösztöndíjprogramban kéziratos művek beírását vállaltam.
Az elmúlt három évben az MMA-ösztöndíj keretében a budapesti Belvárosi Templom és a Mátyás-templom történelmi kottatárában kutattam. A cél az volt, hogy az ott fellelhető, kéziratos, máshol kevéssé megtalálható művekből digitális kottát készítsek, és minél inkább hozzáférhetővé tegyem a zenei szakma számára, hiszen ezek a zenék akkor kerülnek ki a tetszhalottság állapotából, ha előadják őket. Összesen 40 kisebb-nagyobb mű kottája készült el. Három közülük nyomtatásban is megjelent, a többit pedig közzétettem az imslp-n.
Alább a művek elérhetősége, és néhány gondolat róluk.
Beliczay Gyula (1835-1893): Ave verum
Beliczay Gyula: Ave Maria
Beliczay: In te, Domine, speravi
Beliczay Gyula komáromi születésű magyar nemes volt, aki apja intenciójára nem zenésznek, hanem vasútmérnöknek tanult. Így került Bécsbe, majd az osztrák birodalmi vasút mérnöke lett. Ugyanakkor kihasználta a lehetőséget, hogy Bécs a zenei élet központja is, így zongora és zeneszerzés leckéket vett. 1868-ban az önállósult MÁV első főmérnöke lett, így került Pestre. 51 évesen kedvezményesen nyugdíjba vonult, majd egy több éves európai körúton tanulmányozta a zenei felsőoktatást, innen visszatérve a Zeneakadémia zeneelmélet-tanára lett. Egy nagyszabású zeneelmélet-tankönyv megírását is elkezdte, de halála miatt csak az első kötet készült el. Elismert zeneszerzőként hunyt el, műveit a Breitkopf Kiadó adta ki, és külföldön is sokat játszották. A Breitkopf Beliczay-állománya megsemmisült a II. világháborúban, így a kiadott művei is nehezen elérhetők, mára szinte teljesen feledésbe merült a neve. Stílusa egyszerre rokon Brahms és Liszt zenéjével, de időnként mintha Csajkovszkij vagy Erkel is hallható lenne benne.
Az Ave verum kórusra és kamarazenekarra íródott, viszonylag egyszerű, nyugodt karakterű mű. Az Ave Mariát Ferenc Józsefnek ajánlotta és Viribus Unitis kitüntetést kapott érte. A mű mezzoszoprán szólóra, kórusra és kamarazenekarra készült, de orgonával is előadható. Én ebben a művében érzem leginkább a liszti hatást. Az in te, Domine, speravi egy szopránra és vonóskarra íródott, szélesívű, már-már operai dramaturgiájú ária.
Bár a kottát nem én készítettem, elérhető még a d-moll szerenád, az I. szimfónia, egy vonósnégyes és az F-dúr mise kottája is, ezek nagyszabású, igényesen megírt művek, jó szívvel ajánlom ezeket is.
Clement Károly (1876-1935): Ave Maria
https://imslp.org/wiki/Ave_Maria_(Clement,_K%C3%A1roly)
Eredeti végzettsége szerint ő sem zenész, hanem erdőmérnök. Zeneszerzést magánúton tanult, de intenzív kapcsolatot ápolt a Mátyás-templommal és akkori karnagyával, Vavrinecz Mórral. Ő buzdította egyházi művek írására. Két nagyszabású és két kis misét is írt. Az Ave Maria az Operaház énekese, Aquila Adler Adelin számára készült. Stílusa későromantikus, már-már modern, erősen kromatikus.
Deppisch, Valentin (1746-1782): Esz-dúr requiem
https://imslp.org/wiki/Requiem_in_Es-dur_(Deppisch,_Valentin)
A német származású Valentin Deppisch 1769-ben került a török után újjáéledő Pécsre másodorgonistának, majd előlépett első orgonistává. Nagyobb és kisebb művei egyaránt fennmaradtak, utódai is szívesen adták elő, de mára teljesen feledésbe merültek. Az Esz-dúr requiem 1810-es években keletkezett másolatával Michael Haydn műveként találkoztam, és ekként is készítettem el, már a mű bemutatása után derült ki, hogy ugyanez a requiem Pécsett Deppisch műveként szerepel. Michael Haydn két saját requiemet írt (c-moll, 1771; B-dúr, 1806, befejezetlen), de fel-feltűnik a neve mellett egy Esz-dúr is, ami ezt a művet takarja. Összehasonlítva, beigazolódik a sejtés, hogy az Esz-dúr gyászmise Deppisch műve. A zene alapvetően joviális, nem drámai, zenei megoldásai egyszerűek. Szerepel benne ugyan egy visszatérő fúga, mutatós szoprán áriát találunk az Offertoriumban, de formai kiegyensúlyozottsága például kevésbé gyakorlott zeneszerzőre utal. Mindenesetre nem nagyon hosszú és nem is túl nehéz, liturgikusan is használható.
Derlik József (1804-1885): Offertorium (Conserva me);
https://imslp.org/wiki/Conserva_me_(Derlik%2C_J%C3%B3zsef)
Derlik József: 2. vesperás
https://imslp.org/wiki/II._Vesper_(Derlik%2C_J%C3%B3zsef)
Derlik József: 3. (C-dúr) mise
https://imslp.org/wiki/Dritte_Figural_Messe_in_C_major_(Derlik%2C_J%C3%B3zsef)
Derlik József: Offertorium (Elegerunt apostoli);
https://imslp.org/wiki/Elegerunt_Apostoli_(Derlik%2C_J%C3%B3zsef)
Derlik József: Salve Maria
https://imslp.org/wiki/Salve_Maria_(Derlik%2C_J%C3%B3zsef)
Derlik József műveivel a Belvárosi Templomban és a Mátyás-templomban is találkoztam. Sokáig szinte semmilyen információt nem találtam vele kapcsolatban, de végül annyit igen, hogy Budán működött egyházi karnagy és zenetanítóként, műveit több helyen is játszották, a C-dúr mise kottáján 19 év alatt több mint 40 előadást jegyzett fel, nemcsak Pest-Budán. Ismerte Lisztet is, feljegyzése szerint Liszt a C-dúr misét és a Szent István-motettát (Elegerunt apostoli) eljátszotta és nagyrabecsüléséről biztosította.
A Conserva me egy rendkívül elegáns, hegedűszólóra, kórusra és vonóskarra írt mű. A vesperás egy alapvetően klasszicista stílusú, zömmel homofon zene, kórusra és zenekarra, hangzása fényes és ünnepélyes. A C-dúr mise szintén jellemzően klasszicista vonásokat mutat, egy nem túl hosszú missa solemnis, méltán lehetett kedvelt mű, hiszen sokkal ünnepélyesebb hangzása van, mint amennyire nehéz. Az Elegerunt apostoli Szent István vértanúhalálát beszéli el, bariton szólistával, kórussal és zenekarral. Az elbeszélő tömbszerű, majd recitativo jellegű részek után egy nagyszabású, látványos D-dúr fúga zárja a művet: „Látom a megnyílt mennyországot és Krisztust ülni az Atya jobbján. Alleluja!” Ez az elragadtatással a halálba menetelő mű egy különleges előadást is megért, a Belvárosi Templomban fellelt kórusnapló tanúsága szerint 1944. december 26-án ezt a művet is előadták az ostrom előtti (alatti) utolsó misén. A Salve Maria egy szoprán szólóra és orgonára írt himnusz, melynek szövege az Ave Maria második fele. Bensőséges, emelkedett hangulatú zene.
Engeszer Mátyás (1812-1885): Improperium;
https://imslp.org/wiki/Improperium_expectavit_cor_meum_(Engeszer%2C_M%C3%A1ty%C3%A1s)
Engeszer Mátyás: Domine non sum dignus;
https://imslp.org/wiki/Domine_non_sum_dignus_(Engeszer%2C_M%C3%A1ty%C3%A1s)
Engeszer Mátyás: In coena Domini (Christus factus est)
https://imslp.org/wiki/Christus_factus_est_(Engeszer%2C_M%C3%A1ty%C3%A1s)
Engeszer Mátyás: Regina coeli
https://imslp.org/wiki/Regina_Caeli_(Engeszer%2C_M%C3%A1ty%C3%A1s)
Engeszer Mátyás a Belvárosi Templom orgonistája volt, Liszt barátja. A fellelt művei a cappella kórusra íródtak, és kifejezetten egyszerűek. Szerencsés darabjai lehetnek kisebb templomi kórusoknak, liturgikus szolgálatoknak.
Farkas Ödön (1851-1912): Ave Maria
https://imslp.org/wiki/Ave_Maria_(Farkas%2C_%C3%96d%C3%B6n)
Egyike volt az 1875-ben megnyílt Zeneakadémia első zeneszerzés szakos növendékeinek. Diplomaszerzése után Kolozsváron működött, a konzervatórium igazgatója, a színház karmestere és énekmestere is volt. Tanítványai között volt Sándor Erzsi és Székelyhidy Ferenc, illetve zeneelméletre tanította Kacsóh Pongrácot. Alapvetően magyaros stílusú operáiról és kamaraműveiről ismerték. Én egy orgonakíséretes, hatszólamú kórusra írt Ave Mariáját találtam meg, de ez a mű egyáltalán nem magyaros, sokkal inkább késő-romantikus, kromatikus. Megszólaltatása képzett kórust igényel, de különleges hangzása miatt érdekes színfoltja a palettának.
Feigler Géza (1842-1874): 2. mise
https://imslp.org/wiki/2._mise_(Feigler%2C_G%C3%A9za)
Feigler Géza Seyler József az Esztergomi Bazilika karnagy-zeneszerzőjének unokája. A bécsi tanulmányok után Pesten működött, ahol a Nemzeti Zenede tanára és a német dalárda karnagya volt, amelyet a források szerint „megmagyarított”. Tüdősorvadásban halt meg 32 évesen. Állítólag termékeny szerző volt, én mégis csak egyetlen művével találkoztam, az 1860-ban írt 2. mise szólamaival. Az anyag egyik érdekessége, hogy az elején még Feigler Gézának írja a nevét, de a végén már Ibolyai Gézaként írja alá. (Veilchen=ibolya). A keltezés szerint 18 éves korában, 1860 őszén készült a mű Bécsben, ami már a szerző 2. miséje. A nagyszabású alkotás a kóruson és szólistákon kívül vonós- és rezeskart foglalkoztat, stílusa alapvetően klasszikus, sőt, inkább barokk. Szinte minden tételben szerepel egy fúga, sőt, a Credo már az Et resurrexit után fúgára vált. A mise ha 1860-ban már meglehetősen archaizálónak számított is, egy rendkívül felkészült, biztos kezű szerzőt feltételez.
Festetics Leó (1800-1884): Graduale (Psalm 1.)
https://imslp.org/wiki/Graduale_Op._71._(Festetics%2C_Le%C3%B3)
Ő egy igazi nemes, akinek természetesen közéleti pályát is szántak. Egész életét átszőtte a kultúra szeretete, Tolnán például az ő segítségével létesült az ország egyik első óvodája. 1852-től 1854-ig a Nemzeti Színház nem túl népszerű igazgatója volt, szemére vetették, hogy elhanyagolja a drámát az opera kedvéért. Illemtan tankönyvet is írt színészek számára, illetve színitanodában is tanított. A Belvárosi Templomban talált műveit maga adományozta a templomnak, gyönyörűen tisztázott partitúrával és szólamokkal. A kották teljesen érintetlennek tűntek, jó eséllyel soha nem adták elő a műveit. Az 1. zsoltárra készült feldolgozása kórusra és vonóskarra íródott, b-mollban. Bár a hangnem késő-romantikus irányultságot sejtet, valójában inkább korai romantikus a mű hangzása.
Haydn, Joseph (?) Esz-dúr requiem
https://imslp.org/wiki/Requiem_Solemnis_in_Dis_(Haydn,_Joseph)
Haydnt nem kell bemutatni, a requiemje(i) körül kialakult legendáriumot annál inkább. A korban, és még később is egyfajta fordított plagizálási mozgalom volt jellemző. A kisebb mesterek előszeretettel írták rá műveikre, elismert, híres szerzők nevét, hiszen a művek így sokkal nagyobb érdeklődésre tartottak számot. A módszer hatékonynak bizonyult, hiszen ma, 200 évvel később is mindig felkelti az érdeklődést egy új Haydn-mű kottája. A Belvárosi templomban egy 1810-es évekből származó másolatban találtam meg egy Michael Haydn és egy Joseph Haydn Esz-dúr requiem szólamait. Utánanézve a műjegyzékek mindkét műről bizonytalanul tudósítottak, de több helyen megjegyezték a mű kétes szerzőségét, és az sem volt egyértelmű, hogy ezek az Esz-dúr requiemek a tudomány állása szerint ugyanazok a művek-e. Mivel kotta nem volt egyikből sem elérhető, összeírtam a szólamokat, és az elkészült kották alapján kiderült, hogy valószínűleg egyik mű sem a Haydn-testvérek alkotása. A Joseph Haydn nevével megtalált mű számos helyen fellelhető kiadatlanul Ausztriától Lengyelországig, legtöbbször Joseph Haydn nevével, de időnként más mesterekével is. Hogy pontosan ki a szerző, azt nem sikerült kideríteni, mindenesetre a kotta elkészült. A zene rövid, bécsi klasszikus hangvételű, de már-már kellemetlenül egyszerű, ráadásul közel sincs a teljes szöveg megzenésítve. Mindenesetre érdekességnek jó, és talán tisztáz valamit a homályos Haydn-requiemet illetően.
Haydn, Michael (1737-1806): Dextera Domini
https://imslp.org/wiki/Dextera_Domini_(Haydn%2C_Michael)
Joseph Haydn testvére Salzburgban működött élete legnagyobb részében, és sok egyházi művet hagyott hátra. Valószínűleg ez is motiválhatta a Közép-európai szerzőket, hogy egy-egy művüket Michael Haydn nevével tegyék népszerűbbé. A Dextera Domini szólamai ugyanaz az M. Rainer másolatában kerültek hozzám, aki a két kérdéses Haydn-requiemet is másolta, könnyen lehet, hogy ez a mű sem Michael Haydn alkotása. A zenekaros, fugato szerkesztésű kórustétel viszont lényegesen tudományosabb stílust képvisel, mint a Deppisch-requiem. Külön érdekessége, hogy a fúgatéma feltűnő rokonságot mutat Bach h-moll miséje Gratias agimus tételének témájával.
Kersch Ferenc (1853-1910): Inter vestibulum
https://imslp.org/wiki/Inter_vestibulum_(Kersch%2C_Ferenc)
Kersch Ferenc: Justus ut palma florebit
https://imslp.org/wiki/Justus_ut_palma_florebit_(Kersch,_Ferenc)
Kersch Ferenc: Tristis est anima mea
https://imslp.org/wiki/Tristis_est_anima_mea_(Kersch%2C_Ferenc)
Kersch Ferenc: II. requiem
https://imslp.org/wiki/Missa_pro_defunctis_II._(Kersch%2C_Ferenc)
Kersch Ferenc a Dél-alföldi Bácsalmáson született, több évig tevékenykedett Nagyváradon, ahol Bartók Bélát is tanította, többször találkozott Liszt Ferenccel, élete utolsó éveiben pedig az Esztergomi Bazilika karnagy-zeneszerzőjeként tevékenykedett. A mai köztudatban szinte egyedül az Ezer év kórusában fellelhető Dextera Domini című kórusművéről ismert. Stílusa messzemenőkig későromantikus, kromatikus. A Mátyás-templomban megtaláltam több rövid, a cappella motettáját is, melyek nem könnyűek, de igen impresszív zenék. Ebből készítettem el két mű kottáját. Találtam egy zenekaros kórusművet is tőle, mely szintén igen mutatós mű. A nagy felfedezés a II. requiem kottája volt. A tudomány mai állása szerint Kersch három requiemet komponált, melyek közül a II. a legnagyobb szabású, de a mű elveszett, csak néhány szólam maradt fenn a Szent István Bazilikában. Ennek a műnek az autográf partitúráját és szólamait találtam meg azzal a megjegyzéssel, hogy kiadásra ezt a példányt kell beküldeni. 100 év feledés után most elkészült a mű nyomtatható kottája. Az alkotás tartalmaz Gradualét, Dies Irae-t, Offertoriumot és Libera me-t is, nem túl nagy szimfonikus zenekarra, nagyvegyeskarra és szólistákra íródott, c-mollban. Hatásos, nagyívű zene, de nem túl terjengős. Kifejezetten hálás választás egy felkészült együttesnek.
Langer János (1819-1889): F-dúr mise
https://imslp.org/wiki/Missa_in_F_major_(Langer%2C_Johann)
Langer János: Offertorium (Credo in te)
https://imslp.org/wiki/Credo_in_D_major_(Langer%2C_Johann)
Langer János: G-dúr mise
https://imslp.org/wiki/Messe_in_G_(Langer%2C_Johann)
Langer János a Felvidéken született. Pesten előbb a Belvárosi Templom kórusában énekelt, majd a Rókus-kápolna karnagya lett, később pedig Lipótvárosé (a későbbi Szent István Bazilikáé). Párhuzamosan a Nemzeti Zenede tanára is volt. Művei a Belvárosi és a Mátyás-templomban is fellelhetők. Az F-dúr mise kórusra és orgonára készült, kifejezetten egyszerű, rövid mise. A G-dúr mise zenekaros, nagyobb szabású. Ennek ellenére mindkét műben megfigyelhető a Gloria és a Credo szövegének jelentős lerövidítése. Állítólag a korban szokás volt úgy időt nyerni, hogy a hosszú tételeket a pap csendben elmondta, amíg a kórus rövidített szöveggel énekelt, így a teljes szöveg elhangzott, zene is volt, és mégsem volt hosszú. A Credo in te egy vonós kíséretes kórustétel, egy hitvalló ima, méltóságteljes, himnikus zene.
Lorenz János (1822-1877): Ave Maria
https://imslp.org/wiki/Ave_Maria_(Lorenz%2C_J%C3%A1nos)
Lorenz János: Beata es virgo Maria
https://imslp.org/wiki/Beata_es_(Lorenz%2C_J%C3%A1nos)
Ő Sopron-megyéből származott, valószínűleg 1849-ben került Pestre, ahol 1857-ben a Belvárosi templom orgonistája is lett, Engeszer Mátyás közvetlen elődje. Az év végén visszaköltözött Sopronba, ahol a Szent Mihály templom karnagya lett. Művei egy nem túl újító, de jó tollú szerzőről tanúskodnak. Az Ave Maria vonóskarra és vegyeskarra készült, schuberti ihletésű mű, a Beata es pedig egy szoprán ária, szintén vonóskari kísérettel.
Ruzitska György (1786-1869): Graduale de beata Virgine (Omni die)
https://imslp.org/wiki/Graduale_de_beata_virgine_(Ruzitska,_Gy%C3%B6rgy)
Ruzitska György: O sanctissima
https://imslp.org/wiki/O_sanctissima_(Ruzitska,_Gy%C3%B6rgy)
Bécsben született, de élete nagyrészében Kolozsvárott működött. Legtöbben tanári tevékenységét emelik ki, illetve színházi karmester-korrepetitor munkáját, de zeneszerzőként is termékeny volt. Több zenekaros miséje és egy requiemjének kottáját is megtaláltam, de nagy szomorúságomra ezekkel nem foglalkozhattam, hiszen a művek autográfjai is megvannak Kolozsváron, és már készül belőlük a kiadás. Több emlékezetes hangszerszólóval megtűzdelt alkotások, érdemes lenne őket beemelni a köztudatba. Elkészítettem viszont egy bariton szólóra és vonós karra írt Mária-himnusz kottáját. Ez egy kifejezetten olaszos stílusú, helyét koncerten is megálló két oktáv hangterjedelmű ária. Az O sanctissima egy igazán rövid, nőikarra írott tétel, a 2. miséhez csatolva találkoztam vele, a megjegyzés szerint a Gloria után énekelték.
Seyler József (1778-1854): Miserere
https://imslp.org/wiki/Miserere_(Seyler%2C_J%C3%B3zsef)
Seyler József: Conserva me
https://imslp.org/wiki/Conserva_me_(Seyler%2C_J%C3%B3zsef)
A mai Csehország területén született, 1808-tól a budai főplébánia karnagya volt, majd 1820-tól haláláig az Esztergomi Bazilikában működött. A latin műveken kívül német szövegekre komponált. A Miserere a cappella férfikarra íródott, és Allegri mintájára csak a páratlan strófákat zenésíti meg. A mű úgy válik teljessé, ha a zsoltár páros sorait valamelyik gregorián változatból énekeljük hozzá. A Conserva me egy basszusária zenekari kísérettel és rendkívül virtuóz hegedűszólóval. Érdekes, hogy az ugyancsak Budán működő Derlik József szintén hegedűszólóval képzelte el ezt a szöveget. Ez a mű a hegedűsöknek és az énekeseknek is egyaránt szép sikereket hozhat koncerten is, rendkívül elegáns zene.
Seyler Károly (1815-1884): Antiphonae
https://imslp.org/wiki/5_Antiphonae_(Seyler,_K%C3%A1roly)
Seyler József fia, Budán született, Bécsben tanult, majd apja halála után követte tisztségében az Esztergomi Bazilika karnagyi pulpitusán. Sok felkutatatlan műve van. Életének emlékezetes csörtéje volt a bazilika mai épületének felszentelése, Liszt Esztergomi miséjének bemutatójával. A változó részeket Mosonyi Mihály írta, de végül Seyler saját műveit részesítette előnyben, így Mosonyi kompozícióit Liszt mutatta be Pesten. Erre a templomszentelésre írta a férfikari antifónákat is, melyeket megtaláltam a Mátyás-templomban, ezeknek a kottáját készítettem el, hogy teljesebb legyen a képünk a korabeli ünnep(ek)ről.
Vavrinecz Mór (1858-1913): Missa pastoralis (Karácsonyi mise)
https://imslp.org/wiki/Missa_pastoralis_(Vavrinecz%2C_M%C3%B3r)
Vavrinecz Mór: Angelus Domini
https://imslp.org/wiki/Angelus_Domini_(Vavrinecz%2C_M%C3%B3r)
Vavrinecz Mór: Os justi
https://imslp.org/wiki/Os_justi_(Vavrinecz,_M%C3%B3r)
Vavrinecz Mór: Requiem
https://imslp.org/wiki/Requiem_(Vavrinecz%2C_M%C3%B3r)
Vavrinecz Mór: Salve Regina
https://imslp.org/wiki/Salve_Regina_(Vavrinecz%2C_M%C3%B3r)
Vavrinecz Mór: Te Deum
https://imslp.org/wiki/Te_Deum_(Vavrinecz%2C_M%C3%B3r)
Cegléden született, többek között Volkmann Róbertnél is tanult, majd rendkívül fiatalon, 28 évesen lett a Mátyás-templom karnagya. Ez első hét évben azonban ez inkább egy névleges titulus volt, mert ekkor zajlott a templom átépítése a mai arculatára, így a zenei élet lényegében szünetelt. Termékeny szerző volt, aki sok művét hagyta hátra a Mátyás-templomban, de a történelem viszontagságai miatt ezek közül sok mára már hiányos. Az OSZK-ban sok mindent őriznek, de azokhoz nehezebb hozzáférni. Vavrinecz különlegessége, hogy zenéjében nem a bécsi klasszikus örökséget követi. Ihletői egyértelműen Liszt és Wagner, tehát formálása szabad, hangszerelése áttetsző, megfogalmazásai grandiózusok, ugyanakkor tekintettel a Mátyás-templom viszonylag kicsi karzatára és a liturgia időbeli korlátaira, sok esetben gazdaságos hangszereléssel és már-már „verista” kompaktsággal fejezte ki gondolatait. Én a Mátyás-templomban fellelhető teljes műveiből készítettem kottát. A Missa pastoralis egy áttetszően hangszerelt, pasztorálmise, emlékezetes szólókkal, angyalok karával, „tehéncsengettyűkkel”, klarinétokkal, kürtökkel. Bájos karácsonyi zene. Az Angelus Domini, az Os justi, a Salve Regina mind zenekaros kórusművek, nem hosszúak, nem nehezek, de szépen emelhetik az ünnepek fényét. A Te Deum ugyancsak zenekaros, harsány, de a szöveget valamelyest lerövidítve, egy tételben dolgozza fel. A Requiem nem túl hosszú, de alapvetően a szólistákra helyezi a hangsúlyt, több nagyívű dallam is helyet kapott benne. Figyelemre méltó a g-moll hangnem, ami a Dies irae és a Libera me tételekben különös áthallást ad Verdi Requiemjének ugyanezen, szintén g-moll tételeihez.
Vincenz Ferrerius Tuczek (1755-1820): Libera me
https://imslp.org/wiki/Libera_me_Domine_(Tuczeck%2C_Vincenz_Franz)
A cseh születésű František Vincenc Tuček breslaui és bécsi időszakok után került Pestre. Requiemje és Libera me című műve a Belvárosi Templom állományának egyik legrégebbi darabja. A Libera me hatszólamú, a cappella vegyeskarra készült. Kevéssé drámai zene, inkább melankolikus.