Összetartó erő

Soroksári Német Nemzetiségi Tánc Egyesület

Az 1960-as évek politikai enyhüléseinek köszönhetően kerültek előtérbe újra a két ország közötti baráti, szövetségi kapcsolatok, megengedőbbek lettek a hagyományok felelevenítése, ápolása területén, így azok új erőre kaphattak. Kultúrcsoportok, zene- ének- és tánckarok jöttek létre, közöttük a kiemelkedő színvonalt elérő 1968-ban megalakuló, mai nevén Soroksári Német Nemzetiségi Tánc Egyesület.

Ha Soroksárra gondolunk, mindenkinek eszébe juthatnak a neves fúvószenekarok, jeles zenész nemzetséget adott az országnak a település. Híresek voltak a soroksári táncmulatságok, 43 vendéglő biztosította a lakosság részére a vigadalom lehetőségét, köztük 9 vendéglő táncteremmel is rendelkezett. Így a soroksáriak szinte minden alkalmat megragadhattak, hogy zenés-táncos mulatságokon vegyenek részt. Ez segítette a közösség építését, összetartását, nem utolsó sorban az ismerkedési lehetőséget is biztosította a fiataloknak.

Néhány lelkes fiatal azonban úgy gondolta, hogy nem csak a bálok alkalmával szeretnének táncolni, ezért 1967-ben Horn Emma tánc- és illemtanár vezetésével megalakult egy társastánc csoport. Azonban egy pilisvörösvári német nemzetiségi csoport előadását látva a csoport tagjai úgy döntöttek, hogy a továbbiakban - sváb származásukra tekintettel - inkább hagyományörző csoportá alakulnának.

Vásárhelyi László koreográfus és felesége Sütő Anna - aki az akkori soroksári tanácsban dolgozott - felkérésére Manninger Miklós koreográfus elvállalta a csoport irányítását, és művészeti vezetőként a feladata az lett, hogy a német nemzetiség hagyományait táncokban dolgozza fel és vigye színpadra.

Miklós ekkor még hivatásos táncosi és magyar koreográfusi tapasztalattal rendelkezett csak, így nagy szenvedéllyel vetette bele magát az új kihívásba, a német nemzetiségi koreográfiák megalkotásába. Úgy gondolta, hogy a kutató és gyűjtő munkával, új koreográfiák létrehozásával a magyar néptáncművészetben megszokott színvonalra lehetséges emelnie és fejlesztenie a csoport repertoárját és a közösség munkáját.

A pesterzsébeti német tagozatú Kossuth Gimnázium táncolni szándékozó tanúlóiból és a soroksári fiatalokból létrejövő tánccsoport Miklós vezetésével gyorsan a német táncmozgalom élvonalába került. A gimnázium biztosította többek között az együttes utánpótlását, ahol Thomann Márton igazgató úrnak és Dr. Schweighoffer Gyula tanár úrnak is köszönhető a tanítványok megfelelő néprajzi, zenei felkészítése, és Manninger Miklós néptánc pedagógusnak a néptánc oktatása.

A tánccsoport bázisa a soroksári Táncsics Művelődési Ház színházterme volt, ahol az ország egyik első fúvószenei szaktekintélye, Farkas Antal által vezetett Koncert Fúvószenekar is működött. A híres karmester szebbnél szebb zenéket komponált és hangszerelt a Miklós által megálmodott koreográfiákhoz. Az együttest az elmúlt 55 éves fennállása alatt kezdetben tehát a Farkas Antal vezette zenekar, majd az Ulmann Ferenc által irányította Ullmann Kapelle, manapság pedig a Kaltenecker Gábor vezette Lustige Musikanten zenekar kíséri. Thomann Zsuzsa és Havasi Kriszta énekesek pedig gyakran kísérték gyönyörű énekhangjukkal az együttes műsorait.

A tánccsoport repertoárjához Miklós a gyulai gyökereken túl, többek között eleki, ceglédberceli, soroksári, szigetcsépi és solymári, szuloki német nemzetiségi gyűjtéseiből dolgozta ki koreográfiáit. Munkáiban természetesen a német nemzetiségi leggyakoribb tánctípusai jelennek meg: A Polka, 2/4-es ütemű, cseh eredetű polgári társastánc – keresztpolka, fenyegtős polka, magyar polka, rácpolka, rezgőpolka, gyorspolka, sétapolka, suszterpolka, tapsospolka, hétlépéses polka. A Keringő, ¾-es ritmusú, polgári társastánc, először a délnémet és osztrák táncfolklórban mutathatóak ki. Szerves része a hazai paraszti tánckultúrának. A Mazurka sajátos ritmusú, ¾-es polgári társastánc. Tánciskolák közvetítésével jutott el a paraszti táncéletbe, polkával ötvözött változatával együtt.

Kurt Petermann, az NDK Lipcsei Táncarchívumának vezetője a Német Szövetség, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete és a Népművelési Intézet segítségével 1972. szeptember 13.-ától október 18-áig tartó 5 hetes néprajzi gyűjtést végzett a magyarországi német nemzetiség körében. Az anyagi támogatást az NDK Kulturális Minisztériuma és a Zentralhaus für Kultarbeit der DDR biztosította a gyűjtő munkához. A hazai szervező munkában részt vett Dr. Kiss Gáborné, Elli néni táncoktató, a Népművelési Intézet munkatársa, a Német Szövetség művészeti főelőadó munkatársa, aki a német ajkú lakosságot buzdította, hogy vegyenek részt a kutatómunkában, hagyományaik bemutatásával. 28 községben, 196 tánc és 487 népdal felvételét sikerült rögzíteni a három tagú kutató csoportnak a jelentés szerint, a már említett Kurt Petermannak, Günther Borner hangmérnöknek és Horst Lehmann operatőrnek. Magyarországon olyan gazdag és élő hagyományokat rögzíthettek film- és hangszalagjaikon, melyek Németországban már 100 évvel ezelőtt kihúnyt néptáncvilágot idéztek meg. Petermann a magyarországi gyűjtő munkát Európa legnagyobb tudományos archiválásaként emlegette.

Miklós jegyzeteiből bizonyosodhatunk meg róla, hogy ő maga is részt vett Petermann kutató körútjain Ceglédbercelen, Soroksáron, Szigetcsépen, Solymáron, Eleken és Szulokon. A kutató munka során a lipcsei archívumba bekerült Miklós Soroksári táncok című és Ceglédberceli ugrós című táncműve is, illetve felvételen rögzítették az 1972-es Soproni Német Táncfesztivál műsorát is.

Az együttes az 1968-as fennállása óta többször nyert hazai és külföldi fesztivál díjakat, kiérdemelte a Nívó díjat, Budapest Díjat és a Kiváló Együttes-i díjat is magáénak tudhatja. Ezen felül Manninger Miklós számos koreográfiája nyert szintén Arany minősítést, fesztivál díjat, vagy külön díjat. A koreográfiákat Farkas Antal szerzéményeire táncolják az együttes tagjai, későbbiekben pedig fia Farkas Tamás végezte a kísérő zenék hangszerelését.

1968-ban tehát megalakult a csoport, megkezdődött a kutató munka, és komoly zenekari támogatással készültek a jobbnál jobb koreográfiák. A már említett Dr. Schweighoffer Gyula, a Kossuth gimnázium tanára hatalmas német nemzetiségi népdalgyűjteménnyel rendelkezett, így a dalok autentikus elemként szintén megjelenhettek a táncok kiegészítéseként.

Az Unser Bildschrirm – német nyelvű magazinműsor – első tv adása Manninger Miklós Eleki németek c. koreográfiájával mutatkozott be a tv nézők előtt. Majd a magazinműsor 40. jubileumi műsorán, a szervezők felkérésére a Landesrat székházában a soroksári együttes újra előadta ezt a kamara számot a közönség legnagyobb örömére. A magazin műsor sokat foglalkozott adásaiban Manninger Miklós munkásságával és mutatta be különböző együtteseit, vagy azok jubileumi műsorait.

A Soproni Német Nemzetiségi Néptáncfesztivál sorozatot 1970-ben indította útjára a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége, Sopron város Tanácsa, valamint a Soproni Ipari Szövetekezetek Bizottsága . A rendezvény és a fesztiválrendszer kialakításának célja a Magyarországon élő nemzetiségek anyanyelvi kultúrájának, népművészeti hagyományainak ápolása, a tánckultúra színvonalának emelése és a nemzetiségi táncmozgalom frissítése volt.

A fesztivált követő évben, 1971-ben az együttes az Országos Diáknapokon Arany Oklevél elismerésben részesült. 1972-ben I. helyezést értek el a Soproni Német Nemzetiségi Néptánc Fesztiválon – Miklós Ceglédberceli ugrós c. koreográfiával. A zsűri a koreográfia eredetiségét, az originális folklór elemeket díjazta, mely hűen tükrözte a ceglédberceli idős adatközlőktől gyűjtött mozgásanyagot.

Az együttes életének második évtizetében, az egyik legnagyobb eredmény az 1978-as Röpülj Páva televíziós vetélkedő különdíjának megszerzése volt, Miklós Pest megyei Lakodalmas c. koreográfiájával az együttes és maga Miklós is országos ismertségre, elismerésre tett szert. Hosszú évek gyűjtőmunkájának gyümölcse és Miklós fő műve lett ez a koreográfia, melyet helyenként Ceglédberceli lakodalmasként is említenek, a vetélkedő műsorban pedig Örökség címmel mutatták be.

Az "Kiváló együttesi" címmel, "Polgármesteri dicsérő oklevéllel", Aranyminősítéssel, valamint a "Röpülj Páva vetélkedő Különdíjjával" büszkélkedő együttes az elmúlt közel hat évtizedben számos külföldi és hazai néptánc fesztiválnak volt a résztvevője, ma is aktívan működnek tovább és őrzik Manninger Miklós koreográifáit, hamarosan pedig az 55. jubileumukat ünnepelhetik.