Paksa Katalin születési évfordulója

Munkássága felöleli a népzenetudomány minden területét: a népzenei gyűjtést, lejegyzést, rendszerezést, szomszéd- és rokonnépi összehasonlítást, monografikus vizsgálatot, népzenetörténeti kutatást, a hagyományos népi előadás- és díszítésmódot, a népzene és műzene kapcsolatának vizsgálatát. Mindezeken a területeken alapvető eredményekkel gazdagította tudományágát.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár- és karvezetőképző tanszakán 1967-ben diplomázott. 1971-től dolgozott a Kodály-alapította Népzenekutató Csoportban (1974-től ZTI Népzenei Osztály), mestereinek Bálint Sándort, Vargyas Lajost, Olsvai Imrét tekintette. 1974-től tudományos munkatárs.

1988-ban A magyar népdal díszítése c. témájával a kandidátusi fokozatot. Ugyancsak a népzenei előadásmód témájához kapcsolódik a Bodza Klárával közösen írt, számos kiadást megért Magyar Népi Énekiskola két kötete (1992, 1994), valamint a kiváló népi előadókat bemutató Énekeltem én… c. nagysikerű, többször ismételt rádió-sorozata, mely utóbb könyv alakban is megjelent CD-ROM melléklettel (2014).

1990-től a ZTI Népzenei Osztályának tudományos főmunkatársa, itt 1995 és 1998 között osztályvezetőként dolgozott.

A Magyar Tudományos Akadémia doktori fokozatát 2003-ban szerezte Magyar népzenetörténet c. könyvével, melyben módszeresen tárgyalja a magyar népzene stílusait és korszakait, áttekintést ad a honfoglalás előtti keleti rétegektől a 19. századi új stílusig.

2002-ben Szabolcsi Bence-díjjal, 2003-ban OTKA Ipolyi Arnold-díjjal, 2006-ban Széchenyi-díjjal jutalmazták munkásságát.