Perbe fogott múlt, avagy miként szolgáltatott igazságot a jog a holokausztnak

A VIII. Jog és Irodalom szimpóziumon Perbe fogott múlt, avagy miként szolgáltatott igazságot a jog a holokausztnak című előadásomban a holokauszt jogi vonatkozású hatástörténetének bemutatására tettem kísérletet. Első ízben a Nürnbergi perben jelent meg két új, korábban jórészt ismeretlen jogi kategória, az emberiesség elleni bűntett és a népirtás bűncselekménye, ami jelzi, hogy a holokauszt alapjaiban újította meg az igazságszolgáltatás emberi bűnről szóló diskurzusát. A náci főbűnösök perének érdekessége, hog egyetlen vádlottat sem ítéltek el népirtás vádjával. A genocídium fogalmának jelentőségét jól mutatja, hogy 1946 utáni fejlődése során a nemzetközi jog egyik széles körben használt és legsúlyosabbnak tekintett (a "bűnök bűne" - "crime of crimes") bűntetőjogi tételévé vált. Diszciplináris kanonizálásáról mindent elárul, hogy a társadalomtudományi vizsgálódásokon belül - köveve a Holocaust Studies példáját  - angolszász nyelvterületen a kilencvenes években önálló kutatási területként különült el (Genocide Studies). A holokauszt, ahogy arra többek közt Aleida Assmann is rámutatott, napjainkra a népirtás paradigmájává vált. Mindezt terminológiai szempontból azért fontos hangsúlyozni, mert a holokauszt témája körül létrejött hazai irodalomtudományos diskurzusban és a Kertész életmű recepciójában még ma is gyakran tömeggyilkosságként vagy tömegmészárlásként írják le a zsidók megsemmisítésére irányuló nemzetiszocialista faji politikát. Mindezen szempontokat érinve, előadásomban felvázoltam a népirtás fogalomtörténetét, attól kezdődően, hogy Raphael Lemkin megalkotta a kifejezést, valamint kísérletet tettem a holokauszt értelmezéstörténetében játszott szerepének feltérképezésére.