Porpora: Polifemo című opera seria-jának megtekintése a Salzburgi Ünnepi Játékokon

2019 júniusában két rivális produkció megtekintésére volt alkalma a salzburgi közönségnek. Händel: Alcina című operája és Porpora: Polifemo-ja az 1735-ös londoni szezont megidézően futott egymással párhuzamosan. A borsos jegyárak (€250) miatt csak Porpora operáját tudtam megtekinteni. Az előadókkal szemben támasztott követelmények miatt ugyanis nagy ritkaság az ilyen előadás. Hiszen a korabeli szereposztásban a prímet Farinelli (Aci), Senesino (Ulisse), Cuzzoni (Galatea) és Montagnana (Polifemo) vitte. Talán csak Montagnana nevét kell felidéznünk. Korának ő volt a leghíresebb basszistája. Rá írta Zoroastro szerepét Händel az Orlando-ban. Nekem is csak egyetlen alkalommal volt alkalmam látni és hallani a művet Bécsben mégpedig Franco Fagioli (Aci), Christian Senn (Polifemo), Laura Aikin (Galatea), Xavier Sabata (Ulisse), Hanna Herfurtner (Nerea) és Mary-Ellen Nesi (Calipso) előadásában 2013-ban. Az ezévi stáb Jurij Minyenko (Aci), Julia Lezsnyeva (Galatea), Pavel Kugyinov (Polifemo), Max Emanuel Cencic (Ulisse), Diljara Idrisova (Nerea) és Sonja Runje (Calipso) összetételben próbálta felvenni a versenyt Händel Alcina-jával és a Theater an der Wien 6 évvel ezelőtti produkciójával. Bartoli kiváló munkát végzett. Minyenko ugyanazt a minőséget hozta, mint Fagioli, Lezsnyeva ugyanakkor tündökölt. Cencic a tőle elvárható Sabata által is bemutatott kontratenor standarddal nem vallott szégyent. Ugyanez vonatkozik Kugyinov és Senn párhuzamba állítható kissé ugyan bágyadt teljesítményére. A többi szereplő a jelen előadásban jobb volt, kevesebb volt a húzás, a kórus pedig előtérbe került. A zenekar "szordínóval" játsza hagyta előtérbe kerülni az obligát szólístákat és az énekeseket. A színpadi játék hitelesség pedig egészen lenyűgöző. Az ösztövér Farinelli és az aprócska Cuzzoni párosát már a korabeli sajtó gyakran kifigurázta. Ezt a hangulatot a langaléta Minyenko és a tűzrőlpattant Lezsneva szándékosan és tökéletesen idézte meg.