Postmemory - Hámori Anett kiállítása

Érdemes mindenekelőtt néhány megjegyzést fűzni Hámori Anett kiállításának címéhez, mert a postmemory, azaz az utóemlékezet fogalma nem pusztán tematikus kerete ennek a bemutatónak, hanem egyfajta gondolkodási struktúra is. Az utóemlékezet olyan sajátos tapasztalati mezőt jelöl, amelyben nem a közvetlen élmények alakítják az identitást, hanem azok a közvetített történetek, ismételt képek, elhallgatások és hiányok, amelyek generációkon keresztül öröklődnek tovább. Nem stabil emlékezet ez, hanem instabil, töredékes és gyakran ellentmondásos konstrukció.

Hámori Anett művészeti praxisában több mint másfél évtizede következetes és tudatos médiumválasztás figyelhető meg: nagyléptékű, papíralapú akvarell munkákat készít, sajátos „visszaszedéses” technikával. A barnás–szépiás tónusvilág és a visszamosott, világosított felületek eleve olyan vizuális teret hoznak létre, amely az emlékezet elhalványuló, bizonytalan regisztereire rezonálnak.  A háború, az erőszak és a kényszerű migráció motívumai Hámori munkáiban nem tematizált látványelemekként jelennek meg, hanem strukturális kérdésként: azt vizsgálják, hogyan működik a trauma az egyén jelenidejében, akkor is, ha az események nem közvetlen tapasztalatként, hanem öröklött képként és viselkedésmintázatként vannak jelen. - Szabó Noémi, művészettörténész (részlet a megnyitó szövegéből)