Restauráció, minőségi "javítás" a pitykegombok világában
A cikkemben régi, antik tárgyakat járok körbe, melyekről a legtöbben már régen lemondtak volna.
Restauráció vagy minőségi javítás?
Nehéz lenne ebben az esetben különbséget tenni a két kifejezés között! A minőségi javítás fogalma számomra annyit jelent, hogy valamilyen úton-módon a javítandó tárgyat az új állapotának megfelelő kivitelezésben tálalja a munka végeztével az alkotó. A restauráció annyiban különbözik az előbb említettektől, hogy itt tulajdonképpen ugyanolyan anyaggal és ugyanazzal a technikával korrigáljuk és próbáljuk eredeti állapotába hozni az adott alkotást.
Ebben az esetben egy 150-200 éves kunsági duplaszirmos, csecses pitykegomb tulajdonosa keresett meg engem. A cél az volt, hogy a gombok eddigi javításai során keletkezett és a hosszútávú használatukból fakadóan létrejött sérüléseit állítsam helyre.
A gombok csecsén megfigyelhető sérüléseket próbálták ötvösök javítani, sajnos cinnel, vagy ónnal. Ezek a fémek töltötték ki, az amúgy általánosan üreges csecsek belsejét. Valószínű nem akartak foglalkozni újabb elemek elkészítésével és pótlásával, ami egy bizonyos szinten érthető is. Az anyag vékonysága vagy éppen egy gyengébb anyagi helyzet miatt már nem tudtak annyit költeni és foglalkozni ezekkel a tárgyakkal, mint amennyit kellett volna. Nekem ez mindig szakmai kihívást jelent, ezért ritkán utasítok vissza ilyen felkéréseket. Jelentős arányban a gombtestek oldala is horpadt volt, így ezekre a problémákra is megoldást kellett találnom.
A gombtesteket szétvágtam, majd kikalapáltam a megfelelő formavasakon a hibákat. Ezután a csecsekből kimartam a cint és a problémásabb területeket eltávolítottam, majd pótoltam a hiányzó felületeket. Az anyagot úgy ötvöztem be, hogy az eredeti nemesfémfinomsággal megegyezzen. A teljes restaurációhoz illett volna egy újravésést is készíteni, melyek a csúcsdíszeken helyezkednek el. Megkopott volt mindegyik vésés, viszont ez az alkotási folyamat elmaradt, hiszen nem szerepelt a megrendelői kérések között. A képeken jól látszik a különbség a régi és az új állapot között. Az antikolással és polírozással megküzdöttem, hiszen mindig találok olyan szakmai dilámmát, ami miatt nem lehet teljesen száz százalékosan megoldani egy adott feladatot. Szerencsére a végeredmény elérte a kívánt hatást és sikerült elérni azokat a célokat amiket kitűztem magam elé.
A visszajelzések mindig adnak ilyenkor nekem egy löketet, hogy érdemes időt szentelni a régi, szinte lemondott tárgyakra is!