Schopenahuer hatása Kertész szerelemfelfogására

Az írói szemléletet meghatározó egzisztenciafilozófiai munkák mellett Kertészre, több más szerző mellett, az egyik legközvetlenebb, filológiai értelemben alátámasztható bölcseleti hatást Arthur Schopenhauer gyakorolta. Az író Schopenhauer művei közül a Parerga és Paralipomena című gyűjteményes írások mind a négy kötetét ott őrizte a könyvtárában. Ami ennél fontosabb, hogy az 1987-ből származó fragmentumok már a Kaddis előmunkálatainak részeként A nemi szerelem metafizikája tanulmányozásáról tanúskodnak. Kertész feljegyzéseiben fenntartásainak adott hangot azzal kapcsolatban, hogy ha az életakarat mint fajfenntartási ösztön a legerősebb késztetés, miként képes az ember egyáltalán azt megtagadni. Az erotikus nemi szerelmet jelölő erósz (amor) Schopenhauer gondolkodásában kizárólag negatív konnotációkkal bírt, miután a biológiai reprodukció szolgálatában álló testi-lelki vágy az előidézője az ember bűn és bűnhődés általi tragédiájának. Schopenhauer számára a szerelem a nemi ösztönben gyökerezik, ezáltal nem más, mint „egyénített nemi ösztön". A nemi szerelemben a következő nemzedék összetételéről születik döntés, amely az optimális szelekcióra irányul, arra, hogy mindig a faj számára legelőnyösebb tulajdonságokkal rendelkező utódok jöjjenek a világra.  Az ösztön azonban egy „tévhit”, melynek segítségével a természet az egyedet eszközül használja a faj céljainak az elérésére. A szerelem egész színjátékának a szépség a valódi rendezőelve. A faj érzéke (der Sinn der Gattung) kelti fel a vágyat a szép nő iránt, mivel „a szépség iránti hajlamon nyugszik a faj típusának fönntartása”. Schopenhauer traktátusában a szépség jelentését a faj határozza meg, a szép a továbbörökítésre érdemes „szabályos fajtípus”. Az emberi szabadság célja azonban ezzel ellentétes irányú, az életakarat és az ösztönvilág alóli felszabadulás. Ezt az egyén az életakarat megtagadásával érheti el, "mely által az egyéni akarat a faj törzsökéről leválik, és benne való létéről lemond". Kertész a Kaddis című regényében dolgozta fel a nemi szerelem témáját, a műben a holokausztúlélő szemtanú elutasítja felesége gyermekvállalásra irányuló kérését, tönkretéve ezzel a házasságát. A Kaddis volt Kertész pályáján az első mű, amelyben a főszereplő túlélő szemtanúként saját létének ösztönmeghatározottságával szembesült. A regényben közvetlenül tetten érhető Schopenhauer hatása, amennyiben a főszereplő a fajfenntartási ösztön megtagadásával tett kísérletet önmaga egzisztenciális szabadságának a kivívására.