Showdown

Showdown*

A temető szélén találtak rá Godot-ra. Godot a falu jótevője volt. Csendes, dolgos ember,

akiről hónapok óta nem volt hír. A rendőrség napokkal azelőtt zárta le az ügyet, amikor egy, a

kertjét ásó fiatalember jelentést tett, hogy talált egy hullát a temető melletti portáján.

Megtörtént Godot azonosítása, a falu megnyugodott, rengetegen készültek a holnapi

temetésére. Keddre záporokat jósoltak, az agyagos földet kiásni nem lehet ilyenkor könnyű.

Nagyapám is ment sírt ásni, és ott szokott maradni természetesen a sírhúzásnál is. Én is

ismertem Godot-t. Amikor beköltöztünk a városba, ő felügyelte a régi házunkat. Enni adott a

macskáknak, kiszedte a kotlósok alól a tojásokat, tyúkólat takarított, füvet nyírt, leszüretelte a

szőlőt, megmetszette a fáinkat, nyáron összeszedte a cefrébe a lepotyogott szilvaszemeket.

Eltűnését ma is rejtély árnyékolja be. Az idegenkezűséget sem zárta ki a rendőrség. Apám

megborotválkozott, fekete öltönybe bújt. S azt hiszem, most jöhetne az a rész, amikor Godot-

nak hűlt helyét találták a hullaházban. Eleve olyan állapotban volt, mint egy hónapos halott a

földbe ásva. Jobb lett volna, ha hamvasztják, de a család ragaszkodott a koporsós temetéshez.

S most a koporsó üres volt. Zúgolódott a falu népe, hogy hullarablás történt. Hogy Godot

másodjára is el képes tűnni, ezt senki nem értette. Kezdett misztifikálódni az alakja. Már azt

suttogták a kudarcba fulladt temetésen, hogy Godot tulajdonképpen nem akart meghalni, s

feltűnik majd itt-ott, főképp az emberek álmaiban. A gyászoló gyülekezet bosszúsan és

értetlenkedve széledt szét. Nagyapámék betemették az üres sírt, majd beleszúrták a fejfát. „Itt

nyugszik Godot János. Élt 64 évet.”

***

Cipolla úr aznap izgatottan szürcsölte a reggeli kávéját. Samsa urat várta, aki a falra mászott

Cipolla krákogásaitól, mégis minden pénteken elment a pókerpartira. Hozzájuk csatlakozott

még Akakijevics, az orosz irattáros, akit a város nagy tiszteletben tartott. Zimankós volt

odakint az időjárás, de ez nem befolyásolta a kártyapartit. Godot urat várták még, de hogy

nem jött el, elkezdték nélküle a játékot. A játékosok jókat blöfföltek, fütyülhetett a szél,

eshetett a hó, mindhárman igen jól érezték magukat, mígnem be nem csengetett Cipolla úrhoz

Mephisto úr, aki erősen filozofikus alkat volt, de egy gomböntőgyárban dolgozott. Sietve

vette le kabátját, melyről lesöpörte először a porhót, s csatlakozott a játékosokhoz.

– Tudják önök, hogy ebből az 52 lapból 2 598 960 kombinációt lehet képezni?

Az asztaltársaság nagyot hallgatott, várta Mephisto úr további okfejtését.

– Azt mondom én önöknek, hogy ha ezt a 2 598 960 kombinációt lenne időnk végigcsinálni,

az egyenlő lenne a feltámadás bizonyosságával. Mivel azonban nem áll módunkban

végigjátszanunk az összes lehetséges kombinációt, be kell érnünk a feltámadásba vetett

hitünkkel.

– Lehetséges, hogy a hitünk ebben állna? Láttam egy hipnotizőrt, aki úgy manipulálta az

egyik nézőt, hogy az megcsókolta őt, ezért a néző lelőtte a varázslót – szólalt meg Cipolla úr.

Samsa úr bogaras természetével mindenki tisztában volt.

– Ha én egyszer átváltoznék, Júdás szeretnék lenni, és kihagynám azt a jelenetet, amikor

csókommal megjelölöm Jézust.

Akakijevics, aki újonnan vett kabátját nem volt hajlandó levenni, csak annyi mondott:

– A hit olyan, mint a szellem: eltűnik, majd visszajár a lélekbe.

S miközben végére ért az asztaltársaság a szellemi okfejtésnek, megérkezett Godot úr is.

Halálsápadt arcán hullafoltokkal, olyan volt, mint akibe már hálni is alig jár a lélek.

Letelepedett az asztalhoz, elővett egy sakktáblát.

– Látják, uraim? Emiatt késtem. Egy másik történetben 64 évesen akartak eltemetni. Most

értettem meg, hogy ennyi mező van a sakktáblán. De a lépések száma végtelen.

Ezzel a mondatával Godot úr feltápászkodott, majd sietve távozott. Útközben egy temetésről

hazatérő tömegbe csöppent. Senkinek nem tűnt fel. Csak egy valaki fogott gyanút. Freud úr.

De ő is továbbsietett, már várták a páciensei, akik Godot Jánossal álmodtak.

Irodalmi Jelen, 2026. Február, 26-28.o.