Síppal, dobbal, nádihegedűvel (1972)

1970-ben, Budapesten, kísérleti jellegű színházi vállalkozás nyílt, amelyet Gyurkó László (1930-2007) író alapított. “A színház, amit szeretnék: világnézet. Számomra itt kezdődik és végződik minden, mert ebben összegződik cél, szándék és eszköz. A színház célja a közönség. Szándéka a közönség átformálása. Eszközei az erre legalkalmasabb színházi formák. A közönség pedig nem más, mint a társadalom.”

A 8 éven át működő Huszonötödik Színház rendhagyó repertoárján a második irodalmi est Sebő Ferenc: Síppal, dobbal, nádihegedűvel c. előadása volt, melyet pontosan 49 évvel ezelőtt, ezen az estén mutattak be (1972. május 18.-án).

A műsoron József Attila művei mellett Nagy László, Weöres Sándor, Kiss Benedek és Szécsi Margit verseit mondták valamint énekelték a színház összes színésze és zenésze közreműködésével. Számos előadásbeli érdekesség mellett széki és moldvai népdalok is elhangoztak, valamint az akkor még 18 éves Éri Péter román hajdútáncot járt a színpadon. Az előadás osztatlan sikert aratott, a Színház c. szaklapban így méltatták: “Tartalmában és formájában egyaránt forradalmi előadás született. Vagy talán még helyesebben: forradalmi műfaj”.

A színház vezetője (aki egyben a Fővárosi Művelődési ház igazgatója is volt) a következő év tavaszán segített Sebő Ferencnek és Martin Györgynek megszervezni az FMH-ban az első, bárki által szabadon látogatható táncházat, ahol a minden héten egyszer Timár Sándor tanította a lépéseket a közönségnek. Később az érdeklődés olyan hatalmas lett, hogy a nagy tömeg miatt többször a rendőrséget is kihívták...

Az eredeti bejegyzés megtalálható: itt.