Szelíd szabadság kiállításmegnyitó és beszélgetés

Egy radikális életmód kísérletet vizsgálva szeretnék korunk két égetően fontossá váló problémájáról – ember és természet törékeny viszonyáról és a közösségek fontosságáról gondolkodni. Ökoközösségeket elsősorban városokból kiköltöző értelmiségiek alakítanak. Életmódváltásukat elsősorban nem gazdasági érdekek motiválják, sokkal inkább a körülöttünk zajló negatív folyamatokra adott válaszreakció ez. Az egymástól elidegenedett, egészségtelenül túlfogyasztó, a környezetet és az emberi lelket egyaránt kizsigerelő világban ők összetartó közösségben képzelik el jövőjüket. Elvetik a fogyasztói társadalom felgyorsult időfelfogását, és azt a nézetet, miszerint a növekedés minden esetben fejlődést is jelent.

Kis léptékű, lassabb, önellátásra törekvő, hosszútávon fenntartható és közösségi alapú élet mellett kötelezik el magukat. A természetes folyamatok, körforgások részének tekintik magukat. Vegyszermentesen gazdálkodnak, természetbarát technológiákat alkalmaznak építészetükben és hulladékkezelésükben, és takarékoskodnak a természeti erőforrásokkal. Helyi növény és állatfajtákkal a tájba illeszkedő művelési módokat alkalmaznak, felelevenítik a kismesterségeket. Ismerik területeik adottságait – a fizikai környezetet és az ott élő emberek együttműködését, szükségleteit is. Tevékenységeikben több tíz évre terveznek előre.

A magyarországi ökofalvakban élők lélekszáma jelenleg néhány száz fő. Nem domináns része ez a magyar társadalomnak, bemutatásuk, azt gondolom, mégis fontos. Nehézségeik barométerei a vidék nehézségeinek (gazdasági források, helyben megélhetés) is. Emellett fontos megemlíteni az ökoközösségek proaktivitását: nem csak megfogalmazzák a társadalmi problémákat, hanem a gyakorlatban is képesek megvalósítani jobbító terveiket; kézzelfogható példákat kínálnak. Eredményeik hasznosak lehetnek a társadalom egésze számára is. A kiköltözők között van agrármérnök, ökológus, biológus, botanikus, informatikus, közgazdász, pszichológus, és több művészember is erősíti a közösségeket. Reflexivitásukkal, társadalomkritikájukkal, alternatív megoldásokra nyitott szemléletükkel képesek a folytonos megújulásra. Ezek a közösségek is folyamatosan változnak, a gyakorlat közben tanulják új életformájukat.