Tanulmány az európai bábanimáció alapműveiről

Az Art Limes folyóirat legújabb számában (2020/3) olvasható tanulmányában Varga Zoltán filmtörténész a 20. századi európai bábanimáció rövidfilmes mesterműveit mutatja be. Olyan művekre fókuszál a tanulmány, mint A filmoperatőr bosszúja (Vlagyiszlav Sztarevics, 1911/12), A kéz (Jirí Trnka, 1965), A krokodilok utcája (Quay fivérek, 1986), az Egyensúly (Lauenstein fivérek, 1989) és a Labirintus (Cakó Ferenc, 1999).

Részlet a tanulmányból:

"Mirr-Murr kandúr, Mekk Elek, az ezermester, Misi Mókus vagy éppen a Tévé-Maci figuráira gondolva, csupa szívderítő, a gyerekközönséget is elbűvölő karakter kalandjai rémlenek sokak számára a magyar bábanimációból. Pedig nem csupán az államosított filmgyártásban a hazai bábanimációt megalapozó Imre István, vagy a magyar bábfilmhez leggyakrabban asszociált Foky Ottó bájos művei sorolhatók ebbe a filmtípusba. Már Imre István is megkísérelte, nem is akármilyen eredménnyel, kitágítani a bábfilm határait: ennek jegyében készült „történelmi groteszkje”, A szentgalleni kaland (1961). Foky Ottó még tovább ment ezen az úton – számos rövidfilmjében a bábokat is maga mögött hagyta a tárgyak animálása kedvéért; leghíresebb tárgyanimációja, a Babfilm (1975) címe is erről árulkodik önironikus módon.

A stop-motion animáció szakmai fortélyait Foky mellett kitanuló Cakó Ferenc (1950–) nevéhez fűződnek azok a magyar bábanimációk, amelyek az eddig tárgyalt alkotások sorába a leginkább beilleszthetők. Intellektuális ambíciókkal felvértezett, a művészfilmes jellegzetességek felé nyitó bábanimációk kerültek ki Cakó saját műhelyéből, amelyet a legendás Pannónia Filmstúdióban kezdő alkotó a rendszerváltás után alapított (C.A.K.Ó.). Itt készült a közvetlenül az ezredforduló előtt bemutatott, 8 és fél perces Labirintus (1999), amely a rendező explicite filozofikus jellegű animációinak meghatározó darabja: szellemi folytatása a közel két évtizeddel korábbi Ad astrának (1982) s megalapozása annak a trilógiának is tekinthető bábfilm-csokornak (a Vízióval [2000] és az Arccal [2007] együtt), amelyre korábban „miniatűr emberiségdrámákként” utaltam."