Tanulmány Goldmark Téli rege című operájáról

1910 egy nevezetes év volt Shakespeare „Téli rege” című drámájának adaptációit illetően. Egyrészt ekkor ünnepelte Goldmark azonos című operája az ősbemutatóját, amelynek dramaturgiai szerkezetével az ösztöndíjas munkám előző fejezetében foglalkoztam, másrészt pedig ekkor készült el a történet első megfilmesítése is. A filmet az első filmstúdiók egyike, a Thanhouser Company készítette, a gyártócégen kívül viszont csak a színészek nevei ismertek, a rendező személye vitatott. A némafilm alig több mint tizenkét percben meséli el a történetet, következésképpen erőteljesen sűríti a cselekményt, amelyet az alapjául szolgáló dráma előzetes ismerete nélkül nehéz megérteni.

Az ösztöndíjas munkámnak Goldmark operájára vonatkozó részét a zenei és vizuális feszültségkeltő eszközök elemzésével zártam. Az összehasonlításhoz szükséges vizuális anyagot ez a rövidfilm szolgáltatta, amely egyrészt tökéletes kiegészítés az opera mellé, hiszen a némafilm esetében nem kell a hangsávon futó történetmeséléssel foglalkozni, másrészt a statikus kamera viszont nem ad teret a kameramozgásokból fakadó vizuális feszültségeknek, színdramaturgiával pedig nincs lehetőség foglalkozni. Így a kiemelt képkockák elemzése során a hagyományos kompozíciós eszközök kerültek előtérbe.