Tar Gusztávné, Nagy Piros népviseletes baba

Nagy Piros (1897-1981) egy földműves erdőkövesdi család gyermekeként születtet. A két világháború közötti időszakban kertilányként dolgozott az Orczy család birtokán. Viseletét több családi fotó őrzi.

Nagy Piros a háborút követő években nem vettette le a népviseletét. Az 1970-es években is több alsószoknya kíséretében pliszírozott szoknyát hordott. Blúza hosszú ujjú, hűvösebb időkben lajbit viselt. Fejkendőjét már áll alatt megkötve hordta. Lábán tutyit hordott.

Dédunokája elmondása szerint az alsószoknyák viseletének fontos sorrendje volt még ezen időszakban is. A legalsó fehér színű vászon anyagból készült. A második a meleg barhelt. A harmadik és negyedik szoknyák sötét színűek voltak, többnyire kékfestős anyagból. A negyedik alsószoknya mintás anyagból készült és ezt mindig kifordítva viselte. Feltehetően ez is valaha szoknyaként volt használatos, de már kopottas jellegű lehetett. Udvarban végzett házimunkához kékfestős kötényt, gangát viselt. Fehér színűt idős korban csak a konyhai munka során viseltek.

Az idősek szinte állandó viseleti eleme a mellény, a lajbi. Házi varrónők készíttették vagy a vásárokon jutottak hozzá. Alapanyaga a szőrös bőr volt, melyet sárgás-barna színre színeztek. Csak elől záródó lajbi volt jellemző a nyak alatt, elejét zsinórból felvart hurkokkal díszítették. A zsinórok segítségével elől gombolódott. Hátán karcsúsított szabása volt. A bőr oldalát fekete vagy sötétbarna szőrrel szegélyezték, amely egyben az elején megjelenő két zseb díszítése is volt. A bőrből készült lajbin kívül látható, hogy a palócokra jellemző pamutból vagy gyapjúból kötöttek is használatban voltak.