Téli szünet

Az ESŐ folyóirat tavaly téli számában jelent meg egy novellám, a címe Téli szünet. Részlet a szövegből:

"Minden történelem, magyarázza a tanár úr, és rettegünk, hogy felszólít, mert hiába készültünk, ha nem értjük a leckét, nincs ötös, és nincs ötös akkor sem, ha értjük, de nem tanultunk. Jó jegy annak jár, aki felkészült, és tudja, miről beszél.

A minden józan mérlegelés szerint is erős közepes Fecó felel, és mint akinek száznyolcvan fokos fordulat állt be az életében, sziporkázik, összeszedett, okos, hiba nélkül, lendületesen mondja a világháborút, hitetlenkedve összenézünk Andrissal, Fecó már-már szaval, előbb megnyitja a második frontot, utána partra dobja Normandiában az amcsikat, végül átcsúszunk negyvenötbe, és máris felszabadul az ország.

Andris alig hallhatóan hümmög, én lesütöm a szemem, a tanár úr hosszan csócsálja a szemüveg szárát, bólogat, a megrágott szemüveg visszakerül az orrára, tollért nyúl, kattint, a toll hegyét a napló megfelelő rovátkájára helyezi, és megnyomja, legyen neked is karácsonyod: négyes.

Fecó kimelegedve, arcán piros rózsákkal halad a padok között, összenézünk Andrissal, ez nem ötös volt, hanem hetes, de minimum csillagos ötös, hátrafordulok, Fecó a helyén, előhalássza az ellenőrzőt a lila táskából, maga elé teríti, fölébe görnyed, és komótosan írni

kezdi az érdemjegyét.

Napok óta az jár a fejemben, vajon hogyan karácsonyoznak majd Fecóék, most, hogy eltemettük az anyukáját, előre nézel, mondja a tanár úr, a felelet utáni felszabadult sóhaj elül, gubbasztunk a padban, ünnep előtti csönd."