Térháló
MINIMUMPARY 28 – az építészműhely installációja
Milyen útvonalakat rajzolhatunk? Honnan indulnánk és hova érkeznénk? Hogyan lesz egy vonalrajzból labirintus? Miért kör, miért négyzet vagy lehet-e más a képlete? Mik a labirintusság térbeli szabályai? És útvesztő nélkül van-e igazi labirintus? Van-e például egyenes labirintus? Hogyan szerkesztenénk, mi a belső logikája amiről azonnal felismerhetjük? Kötött rendszerű hálózat vagy diffúz absztrakt minta? Mik a felismerhetőség határai? Miből vannak a falak a vonalak mentén? Mit jelent a falak mellett, a falak között vagy a falban járni?
A labirintushoz, amelyet TÉRHÁLÓNAK neveztünk el, egy tágasabb erdőterületet választottunk, a fák pozícióját felmértük és útvonalakat terveztünk, amelyek a labirintusok szerkezetére emlékeztető, egyetlen központi attrakciót (tornyot) rejtő teret hoztak létre. A területnek voltak már olyan természetes határai is, mint a kidőlt fák, terepugrás az út felől és meredek lejtő az úttal szemben. Az anyagválasztás szempontjából átlátszó fóliára esett a választásunk, amelyet egyetlen vonaként, szemmagasságban helyeztünk el, hogy a látóteret áttetszőségével és reflexióival megzavarja. Az installáció elkészülte után a kerámia műhely kiállítása került a labirintus terébe, a kerámiákat a területen nagyszámban található kivágott fák törzsére helyeztünk el, mint természetes posztamensekre. Az utolsó napon elbontottuk az installációt az erdőből.