Uhol pohladu / Nézőpont kérdése, a MAMŰ Társaság kiállítása, Nagy Zopán esszéje a Tiszatájonline folyóiratban

https://tiszatajonline.hu/kepzomuveszet/uhol-a-nezopont-kerdese-honol-in-situ/

Uhol pohladu / Nézőpont kérdése, a MAMŰ Társaság kiállítása

FiguratiF Galéria, Kassa, 2021. 10. 15 – 11. 15.

Kiállítók:
ANTAL Malvina / BÁCS Emese / BARTUS Ferenc / BODOR Anikó / CSERVENKA Edit / DARADICS Árpád / DIÉNES Attila / DÓRÓ Sándor / ELEKES Károly / ERDÉLYI Gábor / ERŐSS István / GESZTELYI-NAGY Zsuzsa / GYENES Zsolt / GYŐRFFY Sándor / KOROKNAI Zsolt / LÁSZLÓ Dániel / LUCZA Zsigmond / MAJOROS Áron Zsolt / MAYER Éva / NAGY Árpád Pika / NÉMETH Róbert / OCSKAY László Doky / PETŐ Hunor / POKORNY Attila / SÁNTA Csaba / SEBESTYÉN Zoltán / SZÁSZ Sándor / SZIGETI G Csongor / SZILÁGYI V. Zoltán / TAKÁCS Szilvia Anett / TASKOVICS Éva / ZAKARIÁS István

A Rovás* alkotóközösség a Majel művészeti és kulturális központban, a Dóm meghosszabbított árnyékában, több-funkciós aktivitással működik. Szabó Ottó festőművész vezetésével a Rovás Társulás az utóbbi években kibővítette életterét s többek között műtermeket, éttermet (B!stRovás), szállásra alkalmas épületet, műhelyeket és galériát is életben tart… 

A MAMŰ** Társaság alkotóinak válogatott munkáit a kortárs szemléletű, de a hagyományokat is tiszteletben tartó FiguratiF Galéria hívta meg Kassára. A létrejött tárlat a már régóta baráti és művészeti kapcsolatot tartó Rovás és MAMŰ együttműködésének eredménye.  

A leíró a neogótikus stílusban épült Jakab-palota felől közelít, a kastélyszerű épület négyzetes toronnyal, impozáns építészeti megoldásokkal: eklektikus-szecessziós templomként emelkedik a park, a híd és a keresztutcák fölé… A Szent Erzsébet-dóm monumentális hatásától kissé szédelegve, Európa egyik legszebb székesegyházát újra és újra megcsodálva tovább bolyong a leíró: a Fő- és a kis mellékutcák szépséges épületei, kiskocsmái között… 

Löffler-ház, Márai-szobor, Püspöki levéltár, Szent Mihály-kápolna, Andrássy-palota, Rodostói ház, Hóhérbástya, Ortodox zsinagóga, Gólem ivó-szentély, Fernet-permet, Hermelin… Majd: pokladničný doklad, avagy: kincstári nyugtán nyugvó kincs-töredék nyű helyett két lokális korsó = in (p)ivo veritas! 

Aztán már csak néhány lépés a FiguratiF Galéria! A MAMŰ Társaság kiállításán elsőként Flex úr (eredeti) szikrázó „plakátja” közeledett a leíró felé, melyet Zakariás István prezentált, mellette Daradics Árpád piros-fekete sorozatának egy-egy rács-szerkezetes, ironikus Hipnózis-darabja adott alkalmat fanyar-édes mosoly(ok) lehetőségére… 

Bodor Anikó négyzetes, filmkockákra, negatívokra emlékeztető, geometrikus-játékos Moholy-Nagy hommage-műegyüttese a figyelmet átzökkentette Bács Emese aprólékos építkezés-kollázsa, profi módon kivitelezett rom-város részlete felé… 

Erőss István Depresszív idill-je egy sajátos land art vízió, ami akár egy pszichedelikus lemezborító is lehetne az 1969 körüli időkből (lásd: Jefferson Airplane, Cream, Iron Butterfly)… Ocskay László – Doky organikus, kvázi-alkímiai kavalkádja lüktető szín-orgiaként: képzelt terekbe hívják az eltévedt lelkeket, míg Szász Sándor háborús, archív feltárás-festményei, lebegő gömbjeivel: monochromba bólintó fél-álomba úsztatják át az elmét… 

Diénes Attila bronz-szobra, fejekből épített bábeli arc-tablója: valós tér-tömörítésből kitekintő, baljós időket is sejttető alkotás… Gesztelyi-Nagy Zsuzsa alkotásában a szürke fokozatainak ismeretével kidolgozott, szuggesztív portré találkozik a (jelhagyás-töredéket is felmutató, akár társas magányt is feltételező) gyermeki gesztusfirka-festéssel, amely ambivalens érzéseket előhívó művé áll össze…

Mayer Éva Terra incognita című installációjában szöveges üzenettel zárja / kezdi a váltakozó mikrovilágok feltárását, ahol méhkaptár-töredék, burok, fiktív növényzet és üvegburában élő építmény (szimbolikákkal) kerül egyféle szimbiózisba… 

Majoros Áron Zsolt tektonikus lap-figurája, szinte egész-alakos, de félbevágott acélsima szobra egy sorozatból (elkülönülve) lép elénk. A női profil-forma ismerős a művész Influence / Hatás című önálló tárlatáról, melyet a leíró a közelmúltban, egy publikációjában: Nyalóka-objektek éstranszparenciák megnevezéssel illetett… 

Antal Malvina kisplasztikája, bronz Formakontrasztja elsőre távol-keleti benyomásokat kelt, sőt: az origami-művészet hatásainak érzete is átjön a szenzibilis anyaghasználat által… Dóró Sándor, a kitűnő anatómia-professzor, képzőművész: most egy több-felé nyitott, éleivel a stabilitásból (a kép-térből) kimozduló, geometriai megoldásokkal (vizuálisan is) operáló, festett doboz-objekt munkával jelentkezett… 

Cservenka Edit festői alakzatai, test-kitekeredései szín- és mozgás-dinamikájában (finomított áthallással): az expresszionista Ernst Ludwig Kirchner bizonyos festményeivel mutatnak némi rokonságot… Pető Hunor módszeresen kedveli, ha (időtlen időknek is időt hagyva): a helyszínt és a körülmények összhatását is fölhasználva alakulnak művei. „Itt” és „most” a posztamens: maga a (némileg nemiség-részleteket nemtelenül feloldó) műalkotás…

Elekes Károly komor-szürke, vihar előtti tájai(ba)n szakrális pecsétek rejtőznek. Az enigmatikus motívumok: kiemelt jelek és mögöttes jelen(és)ek. Az elmélkedést a kő, madár, korona, kígyó (gyűrű) konkrét és latens váltakozása, összefüggő és különálló története teszi izgalmassá. A beavatott vándorra váró tájkép(zet)ek titkos párbeszédbe kezdenek… 

Szigeti Csongor kaleidoszkópos objektje: a Nagy Szem – építészeti szerkezetekre is emlékeztető – belső tájképét tárja (b)elénk. Nem beszélve a Szentháromság és az Isten-szeme megsokszorozott lát(om)ásáról: a magunkba-nézés (akár egy ismeretlen szemen át történő, elvont) lehetőségeit is tágítva… 

In Situ / Helyzetben, az IN SITU művészeti csoportosulás kiállítása

MAMŰ Galéria, Budapest, 2021. 12. 03 – 12. 20.

Kiállítók:
ARADSKÝ Richard, CSANDA Máté, FERDICS Béla, FUNCZIK Norbert, GYENES Gábor, KUBICSEK Mónika, PÁLMAI László, PÉZMAN Andrea, SZŐKE Erika, TÖRÖK Bianka, VÁCLAV Kinga

A Szigetköz szlovákiai oldalán található Vajka község egy mesterségesen létrehozott Duna-szigeten helyezkedik el, a régi Duna-meder és a bősi vízierőmű felvízcsatornája között. 

Az ártéri természet és a technológia találkozása, az elszigeteltség (a Csallóközzel komp köti össze a sziget lakóit) és a dinamikusan zajló lakosságcsere: az őshonos falusiak fogyása, a pozsonyi urbánus lakosság rapid betelepülése mind témát szolgáltatnak a művészi megfogalmazásokra. Erre tesz kísérletet a képzőművészeket és építészeket csoportosító IN SITU, a természetművészet és a helyspecifikus művészet nyelvén.

A művek itt szubjektív kérdésekként, gondolatokként, egyéni válaszokként, illetve sejtelmes felvetések módján működnek… Táj-installációk galériába-rendezve, videó-munkák, szobrászati (műfaji átfedésekkel elegy) variációk, technikai kísérletek: főként az efféle alkotások tartják össze a kiállítást, ötletes párbeszédeket létrehozva egymás között, másrészt pedig a látogatóra bízva (szó szerint is) bizonyos áthallásokat… 

A csoport egyik tagja, Funczik Kubicsek Mónika, a kapcsolatrendszerek szerkezetére utalva (Connection című installációja kapcsán) így fogalmaz: A madzagok finom dinamikája egyszerű leképzése annak, ahogyan a szavaink, gondolataink, vagy gravitációs mezőnk hatnak egy másik emberre, és nem csak emberre. 

A land art hatása, meghatározó jelenléte több alkotónál is tetten érhető, ami többnyire korhű kreativitással, friss szellemi játékossággal párosulva teljesedik ki… 

Isamu Noguchi: Contoured Playground című munkáját gyakran említik, mint a land art egyféle előzményét, melyet 1941-ben hozott létre! Igaz, hogy ő az alkotásait szobornak tekintette, hatása a tájépítészetre és a land art-ra vitathatatlan…

Amint az tudható: a későbbi évtizedekben olyan minimalista és konceptuális művészeti irányzatok kelléktárában jelent meg a korai land art, mint pl. a kubizmus, vagy a neoplaszticizmus törekvéseit összefogó De Stijl, és olyan művészek munkásságára is hatott, mint Constantin Brâncuşi, vagy éppen Joseph Beuys… 

Andy Goldsworthys, Michael Heizer, Robert Smithson, Walter De Maria, a land art meghatározó alakjai elsősorban a monumentális hatású földfelszín-alakításban voltak jelentősek, az egyik (valószínűleg) legmonumentálisabb land art mű pedig James Turrell nevéhez fűződik, aki 1972 óta a kialudt arizonai Roden-tűzhányó kráterét alakítja át munkagépeivel… 

Ám, a hagyományos land art mini-történelmétől térjünk vissza a galériák világába, ahol a helyspecifikusan is oldódó alkotók között: a leíró egy vetítés mögötti éber-látomásban találja magát: 

Az elhagyott úton egy Nagykabát közeledett, óriás méretű! Csak a hajnalban elindult videó-művész láthatta, aki hipnotizálva nyúlt a kamerához… A Nagykabát fej nélkül, hosszú snitteket áthatva lépdelt, s időnként előbújt a szinte asztrális anyag alól egy áttetsző, hosszú kézfej, hogy a Fényhozókat és Fényfogókat hívja maga köré… 

(Hermetikus próféta: szavak nélkül.)

A nádas gyermekei (a néző / leíró elméjében) mélyen meghajoltak…

Nagy Zopán

A *Rovás Társulás: 1999 óta működik, bár képzőművészeti csoportként már 1994-től számon van tartva. Kulturális és képzőművészeti tevékenységet folytat, célja: szellemi értékek létrehozása. Ars Poetica: olyan értelmiségiek társasága, akik saját művelődésüket életcélnak tekintik, tudásukat, életvitelüket folyton fejleszteni és tökéletesíteni kívánják – így tudják a többieket gazdagítani. 

A társaság tevékenységével az intelligenciát szólítja meg, mindenkit, ki az aranykor ízét akarja érezni, új és porlepte értékeket akar megidézni. A Rovás tagjai az alkotás beavatottságát élesen elválasztják a profán tömegkultúra hatásaitól. A társaság titkok őrzője, melyeket a barátság pecsétjével óv. 

Továbbá: alkotótáborokat, képzőművészeti versenyeket, továbbképzéseket szervez különböző célcsoportoknak. Előadásokat, szimpóziumokat, szemináriumokat, találkozókat és fesztiválokat rendez regionális, országos és nemzetközi viszonylatban…

A **MAMŰ: Marosvásárhelyen alakult (1978, Marosvásárhelyi Műhely), majd Budapesten újra-szerveződött (1991, MAszülető MŰvek). 

A MAMŰ eklektikusan sokrétű és esztétikailag különösen gazdag, az alkotói el nem kötelezettség elvére épülő szervezet, belső erővel, egészséges szervezeti élettel, amelyben még nem egy ősalapító is ott tevékenykedik a sok fiatal tehetség mellett. A jelenkori magyar művészet számos történeti alakja úgyszintén tagja a Társaságnak… (Szombathy Bálint: Szabad sorok a MAMŰ-ről, részlet.)