Új cigányhimnusz

Ösztöndíjasként azt vállaltam, hogy megírom a cigányság eddig nem létező eposzát. Emellett azonban fel kellett ismernem, hogy nem csupán az eposzhoz nyúlhatok hozzá, hanem akár a himnuszhoz is. Miért csinálna az ember ilyen veszélyes dolgot? És lehet-e egyáltalán egy népnek két vagy több himnusza? A himnusz mint műfaj elméletileg lehetővé teszi, hogy az ember újabb és újabb himnuszokat írjon, de kanonizálni nyilván nem fogja egy himnikus írás önmagát. Mégis érzek valami lehetőséget abban, hogy alternatív himnuszokat, "szózatokat" írjon az ember. Az üzenete is fontos szerintem: az ember meg akarja újítani, módosítani akar az addigi beállítottságokon, sorskérdéseken. Nem leromboló tevékenység ez, inkább kompentatív. De talán nem is említeném meg ezt, ha maga a vers, amit megírtam, nem kap zenei kíséretet, értelmezést, keretet. Ezzel már elindul egy érvényesítési folyamat. Ami nem feltétlenül tetszik mindenkinek, én mégis megtermékenyítőnek érzem, s érzem benne a művészi szabadságot és felelősséget is.

Ilyen díszes felvezető után egyszerűen szeretném figyelmetekbe ajánlani egy versem megzenésítését, amit a Hoppál Mihály Band készített, és Cigányhimnusz a címe.

Elérhető ezen a linken: Cigányhimnusz

A szöveg pedig:

Elképzelem először a színeimet: zöld, kék.
Házat, kertet, gyümölcsöt is: áfonyát és körtét.
Szemet, barnát. Hajat, hosszút. Tengert, most már egál.
Országot és népet is. Az idő úgyis megáll.
Kopogtatnak, barátkoznak, bejönnek és szólnak.
Nem kívánnak jó napot, mert mindegyik nap jó nap.
Szeretőm van, ki az ördög kíván házasságot.
Lehunyom a szemem, kilenc-tíz gyereket látok.
Jön a postás, nem engedjük, szeretjük a hangját.
Várat építenek hátul a fekete hangyák.
Mutatom a szőke kislányomnak, mi a csúzli.
Apám várom, én nem bánom, be is fogunk rúgni.
A kamrában, míg a zsivaj oly nagy, szinte csendes,
szeretkezünk a babámmal, örökké szerelmes.
Csokit szórok az ablakon, visong a gyerekhad.
Focizol a barátokkal, pedig rég öreg vagy.
Verset hoz egy ifjú titán, sírtok mind a ketten.
Elismered, te se tudtál volna írni szebben.
Jön az este, szelíd, könnyű, mediterrán ágyban
alszotok, mint a bűn, sose ketten, inkább hárman.
Mit tudom én, hol vagyunk, és kik vagyunk, csak élünk.
Bassza meg az egész világ: s cigány a mi vérünk!

Hoppál Mihály Band Cigányidők c. lemez. Kortárs kávéházi stílusgyakorlatok Jónás Tamás verseire. Zene (trad. dallamok alapján), gitárok, basszusgitár, guitarra, bajo, compositor: Hoppál Mihály BassPoetry, szöveg: Jónás Tamás. Énekesek, muzsikusok: Buzás Gabriella, Bakos Bettika, Kertész Tamara, Kovács Misi, Siska Tamás, Gyaraki Károly, Bodnár Gábor, Kardos-Horváth János, Horváth Kristód Színész Bob. Hoppál Mihály Band, Bettika Music, Bob és Bobék O., Ritmikon, Debreczeni Páros. Hangmérnökök: Kovács Misi (Szimpla Recordings), Jung Norbert (Jarvi Music) 2019 All rigths reserved! @hoppálmihálybasspoetry @jónástamás Új cigányzene. 2019 Cigányhimnusz.