Újra színpadon A Rózsák háborúja Csiby Gergely rendezésében

Az Art-Színtér egy magánszínház, amelyet Fekete Mária és Ernhaft Attila hívott életre 2020-ban, akkor még állandó játszóhely nélkül. 2023-tól a II. kerületben, az Árpád fejedelem útja 3-4. szám alatt saját színházi térrel várják a közönséget.

Csiby Gergely mostani rendezése az első előadás, amely már kimondottan ide készül.

Csiby 2012-2017 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt, bábszínész szakon. Az egyetem után a Vígszínházhoz szerződött, ahol 2019-ig dolgozott. Ezt követően szabadúszóként dolgozott, többek között a Rózsavölgyi Szalonban, a Pesti Magyar Színházban és a Pinceszínházban.

Rendezőként az Art-Színtérben debütált: Leonard Gershe: A pillangók szabadok című darabját állította színpadra 2021-ben, majd ugyanabban az évben A tehetséges Mr. Ripley című thriller színpadi változatát rendezte meg ősbemutatóként a Művészetek Völgyében. A Rózsák háborúja előadás próbái január 18-án kezdődtek. Csiby Gergelytől nem csupán azt tudtuk meg, hogy kedveli-e a szabadúszást, és mennyire szívesen nyergelne át véglegesen a rendezői oldalra, de azt is megkérdeztük, hogy ebben a munkájában mi a legnagyobb kihívás számára.

 szabadúszáshoz képest milyen plusz lehetőségekkel, illetve esetleges kötelezettségekkel jár az Art-Színtérben dolgozni? 

A közös munka nem jár kötöttséggel. Egy igazán aktív, minden ötletre nyitott csapatot ismerhettem meg bennük, akik örömmel dolgoznak mind szabadúszó, mind kőszínházi alkotókkal, színészekkel. 

Ha nagyjából ideálisak lennének a körülmények, hozzád melyik állna közelebb: a társulati lét vagy a szabadúszás? 

Az egyetem elvégzése után 2017-2019-ig voltam a Vígszínház tagja. Felmondásom óta szabadúszóként dolgozom. Túléltem a Covid-járványt, a háborút, az energiaválságot, színház bezárásokat anélkül, hogy szakmámon kívüli munkát kellett volna vállalnom. Rengeteg teremtő, cselekvő erőre van szükség, hogy az ember fennmaradjon szabadúszóként egy ilyen sok szempontból megterhelt szakmában. Élvezem a szabadságot, de egyre többször merül fel bennem az igény, hogy újra egy színházi csapat tagja legyek, kőszínházban. Alapvetően közösségi embernek gondolom magam, és a vígszínházi évekből nagyon erősen megmaradt a társulati lét élménye, mindamellett, hogy botrányokkal tarkított időszakról volt szó.

A sokat emlegetett, „a társulat a második otthon” szlogen nálam tényleg működik. 

Színészként végeztél, így is indult a színházi pályád. Hogyan kezdtél el rendezni?  

Az Art-Színtér keresett meg az öltettel a Covid-járvány idején, 2020-ban. A pillangók szabadok című előadást Hegyi Barbara, Szántó Balázs és Mosolygó Sára szereplésével, Wunderlich József zenéjével, Márkus Sándor díszletével mutattuk be, és azóta is műsoron van. Úgy éreztem, szakmailag nagyon keveset tudok még ahhoz, hogy leüljek a másik oldalra, de jött ez a lehetőség, és azt gondoltam, nem szabad nemet mondanom. Óriási felkészülés előzte meg a próbákat:

szinte mondatról mondatra kitaláltam minden jelenetet, ki mit csinál, hova megy, mit mond, mikor és miért.  

Talán te is azok közé tartozol, akik, noha színészszakra jártak, szívük mélyén mindig is rendezők szerettek volna lenni?

Nem bánom, hogy nem rendezőszakon végeztem: hiányozna a színészi munka, arról nem tudnék lemondani.

Hogyan találtátok meg egymást ezzel a darabbal? 

Sok darabot olvasok angolul és magyarul is. Mindig vadászom az izgalmas, itthon még kevésbé ismert anyagokat. Eredetileg egy négyszereplős, új magyar drámát mutattunk volna be koprodukciós együttműködés keretein belül, de végül ez a projekt elúszott. Így az Art-Színtérrel közösen a már felkért négy színészre: Seress Zoltánra, Györgyi Annára, Király Dánielre és Fekete Lindára kerestünk, és végül találtunk megfelelő darabot.

Mi a legnagyobb kihívás számodra a próbafolyamatban?  

A legnehezebb feladat talán az arányok megtalálása lesz, illetve az, hogyan tudok úgy gazdálkodni az idővel, hogy legyen módunk érdemben próbálni, de mégiscsak építsük az előadást, hiszen nagyon hamar itt van február 20., a bemutató napja. Nem mellesleg, számomra fontos, hogy a színészek is biztonságban érezzék magukat minden szinten. Ez egy elég végletes válás története, ahol a házaspárt alakító Zolinak és Annának óriási amplitúdókat kell bejárnia, miközben a két ügyvéd jelenléte is megkavarja az eseményeket. A legfontosabb, hogy minden jelenetnek és helyzetnek megtaláljuk az igazságát. Ha pedig a humora is megél, nagyon boldog leszek.

Milyen koncepcióval érkeztél az olvasópróbára? 

Szeretném, ha az előadás – a rengeteg humora mellett – azt sugallná a nézőnek: ha nincs érdemi párbeszéd, ha nem tiszteljük a partnert, és csak az önzőség és fafejűség vezérel, akkor nagyon könnyen arra a sorsa juthatunk, mint Jonathan és Barbara Rose. Továbbá a válás kapcsán,

a családom révén ez a történet személyesen is érint.

Számomra ez a munka tehát szakmailag és emberileg is fontos és hasznos.