Vágóhíd
Vágóhíd című vers publikálása
Vágóhíd
Apám füstöltkolbászszagú,
elbeszéli, hogy megvolt
az üzem átadása. Gyerek-
koromban kértem, hát elvitt
disznóvágásra, s habár otthonról
ismerős volt a perzselés szaga (mint
amikor az ember sokkolásakor hajszál
kerül a gépezetbe), a leölt disznókat
az idő kampójára akasztottam.
[…]
A sertések teherautón érkeznek
a vágóhídra, ahonnan lehajtják
őket a pihentetőbe, majd huszonnégy
óra múlva beterelik őket egyenként
a kábítóbokszba, ahol elektromos
kábítóvillát döfnek a fül és a nyakcsigolyák
közé, megbéklyózzák és felemelik
a véreztető pályára, és leszúrják őket
a két első lábuktól a fej felé nagyjából tíz
centiméterre. Véreztetés után a forrázó-
kopasztóba kerülnek, kopasztás után
a tisztítóasztalra, ahol megperzselik,
megmossák, majd a hátsó lábukra vállfát
rögzítenek, azzal függesztik fel őket
a konvejoros bontó magaspályára,
amelyen úgy csüngenek, mint
a balladák akasztottjai.
Ezután kezdődik a bontás első fázisa:
az ázott egérszagú bél és a belszervek
eltávolítása külön tárolókba; a következő
fázis az állat kettévágása hasítófűrésszel;
ezután kiszedik a gerincből a velőt, majd
következik az orvosi vizsgálat: ha gyanúsat
találnak, azt elkobozzák. Itt válik tehát
szét az állattest a béltől és belszervektől,
amiket külön helyiségben dolgoznak fel:
a belet, gyomrot megtisztítják,
a belszerveket szétválogatják;
ezekkel telik meg a bél- és a belszervhűtő.
A sertés ezután a minősítő pontra kerül,
itt műszeresen állapítják meg az állat
húskihozatalát, ami alapján
kap pénzt a gazda. A minősítés
után az állatot betolják
a hűtőkamrába, s csak
másnap folytatódik:
eladják félsertésként,
vagy bekerül a
csontozóba; itt ér véget
a vágás.
[…]
Szerviztechnikus apám Ultra Dermet
használ, ami olyan állagú és színű, mint
a pisztáciafagyi. Leveszi füstszagú
munkásoverallját, a forgótárcsás
mosógépében kicentrizi, kiakasztja az eresz alá.
Úgy lóg ott, mint egy tragikus végkifejlet.