Valami a Nádról

Kollár Árpádot legutóbbi, Nád című verseskötetéről kérdeztem. A beszélgetés ezen a linken olvasható.

Egy részlet belőle:

"Legújabb versesköteted Nád címmel jelent meg a Kalligram Kiadónál. Alcíme szerint A szülőföld körberajzolása. Hogyan kapcsolódik össze benned a kiemelt helyen szereplő vízinövény a szülőföldeddel?

Szinte sehogy, pontosabban alig. Az én szülőföldem a homokvidék, lecsapolt mocsarak hűlt helye: árvalányhaj sokkal inkább, nád alig. Nádat még a Palicsi-tó partján is csak a távolból láttam, mert kibetonozták a fél tavat, a Ludasi-tóra keveset jártunk gyerekkoromban, a Tiszára semennyire. A nád inkább az otthonnal kapcsolódik össze, ami a körberajzolt szülőföld határán túl található: a Tisza holtágának partján, a folyó egykori medrében. Öntéstalajon. A kert végében ott a nád. A nappaliból, a teraszról, a kertből figyelem a nádat. Ha akarom, ha nem, ott van állandóan előttem, jelen van az életemben. Nagyon erős pillanat, amikor téli hajnalokon köd úszik a vízen, és a túlparti diófák mögül fölkelő nap megvilágítja a nádat."