Vargyas Lajos születési évfordulója

Gyerekkorában zongorázni tanult, Basilides Mária által előadott Bartók népdalfeldolgozásokat hallgatott és olvasta Jókai valamint Petőfi lelkes népköltészetet dicsérő sorait, amiken felbuzdulva korán elhatározta, hogy felkeresi a régi, értékes dallamokat. Még középiskola előtt, a Duna mentén cserkészként táborozva jutott első ízben népdalgyűjtési lehetőséghez Őcsényben.

A zeneakadémiai évek alatt Kodály Zoltánhoz járt népzenei gyakorlatra, ahol megtanulta a tudományos kutatás módszertanát.
1932-1936 között Györffy Istvánnál hallgatott néprajzot, majd 1938-39-ben bekapcsolódott a Táj- és Népkutató Intézet terepkutatásaiba is.

1940 után a Zenetudományi Intézet egyház-zene szakán Kodály Zoltán tanítványaként dolgozott. Ekkor került kapcsolatba a felvidéki Áj faluval, s a Néprajzi Intézet gyakornokaként a Pátria lemezsorozat fölvételeihez itt próbálta összegyűjteni és felkutatni az akkori hagyományos paraszti énekeseket és dalaikat. 1941-ben doktori disszertációjában feldolgozta e kis község teljes dallamtérképét; Áj falu zenei élete c. kiadványa mérföldkő lett a magyar zeneszociológia történetében.

Ezt követően a Budapesti Egyetem Néprajz Tanszékén, a budapesti Egyetemi Könyvtárban, a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán, az MTA Népzenekutató Csoportjában mint igazgató és az MTA Zenetudományi Intézetében tudományos tanácsadóként dolgozott.

Kutatási területe elsősorban a népzene, a ballada, a verstan valamint a néphit volt. E témakörökben számos tanulmánya, cikke jelent meg szakfolyóiratokban. 1952-ben Kodály Zoltán A magyar népzene c. kiadványához példatárat szerkesztett, amely mai napig része a középiskolai és egyetemi népzenei képzésnek.

Mindezek alapjain születhetett meg 1981-ben A magyarság népzenéje c. kiadványa, amelyről Andrásfalvy Bertalan úgy nyilatkozott, hogy: “a nagy nemzetközi elismerést kivívott magyar népzenekutatás eredményeinek olyan korszerű összefoglalása ez a mű, melyhez hasonlóval egyetlen nemzet sem dicsekedhet.”

Az eredeti bejegyzés megtekinthető: itt.