Versek

Körök

Lemegy a nap.
Szárnyad, mely egykor felemelt,
lehúz.
A kihunyó fények helyén a fájó,
végtelen űr.

Miért s ki küldött ebbe a kertbe
láthatatlannak.

Haláltusád egy összetett szó csak,
ha magukkal vittek a sátán kutyái.

Boldog lehetsz, ha roppan egy ág, min 
melledből hízott varjak pihennek.
Otthonos.

S az istállók mélyén felsír egy gyerek.

Fényhozó

Jöjj közénk, szállj le, fekete angyal,
tisztíts meg szívünk a csömör mocskától.
Vedd el szemünktől a látók vakságát.
Vezess az elhagyott kertbe.

Haza

Keletre tarts, jöjj. 
A város, nyüszítő, nyugtalan állat.

A fekete folyó mentén a hegynek.
Beljebb és beljebb a sűrű sötétbe.
A füstüveg égre szegezett nap alá.

Haza, hol hazád van,
még elmenekülhetsz.