Vikár László halálának évfordulója

Vikár László Kodály Zoltán tanácsára kezdte meg a rokonnépek zenéjének kutatását, 1958-1979 között dallamok ezreit gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá Bereczki Gábor nyelvész kollégájával. Négy vaskos kötetben foglalták össze a kutatóutak eredményeit, a dallamok pontos lejegyzésével, fordításokkal, elemző tanulmányokkal. 1952-től több ezer magyar népdalt gyűjtött Erdélyben, Felvidéken és Dunántúlon is. Gyűjtéseit számos lemezkiadvány, tucatnyi könyv és több, mint száz tudományos közlemény őrzi. Kutatási eredményei a magyar kultúrtörténet fontos részét képezik.

“Azóta is azt hiszem nincsen ember aki 12-szer volt a Volga-vidéken, 300 faluban, de még talán szovjet ember sincs (mi a fenének ment volna 300 faluba...?); egyre tágult a látóhatár, és tágultak a lehetőségek, úgyhogy eleinte cseremiszeknél voltunk, csak kiderült, hogy a cseremiszeknek egy harmadik társasága is van Baskíriában, akik a legarchaikusabbak: a baskíriai cseremiszek (hát ez egy külön történet, hogy ők miért archaikusak, és nyelvben, zenében és szokásokban is), oda is sikerült elmenni, aztán akkor a csuvasoknak a déli részéhez is, aztán akkor a tatárokhoz, aztán akkor a mordvinokhoz, akkor aztán a votjákokhoz, így végülis mintegy olyan 600 km széles területen, a Volga és a Bjelaja között, ahol középen a Káma folyik, ebben az úgy nevezett “magyar őshazában”, több, mint 300 helyen megfordultunk és 280 helyen gyűjtöttünk, hozzávetőlegesen 4000 felvételünk van.
Hát, ezt két oldalról nézhetem: az egyik oldal az, hogy hát ez bizony nem sok. Ahhoz képest, hogy mi minden van ott (és ezt csak én tudom), ahhoz képest ez egy csepp a tengerben. Ahhoz képest viszont, hogy mennyi minden új adatot sikerült idehozni (4000 eredeti felvételt), ahhoz képest talán mégis valami.”
Interjú Vikár Lászlóval (Sebő Ferenc, 2002)

Az eredeti bejegyzés megtalálható: itt.