Zorkóczy Zenóbia tárcakötetéről Juhász Kristóf írt KARANTÉNBÖRLESZK SZÉKELYEKNÉL címmel

https://www.irodalmijelen.hu/2023-maj-17-1100/karantenborleszk-szekelyeknel?fbclid=IwAR1sQ-qRsxoaDsA4BwQNQ_NkZsbuopZ6Nf2cnxfSa6k4tTue5VT8EaqCbaI

KARANTÉNBÖRLESZK SZÉKELYEKNÉL
Irodalmi Jelen 2023. MÁJUS. 17. 

Karanténbörleszk székelyeknél
Létezik már a karanténirodalom fogalma? Mindent fölcímkéző korunkban hadd létezzen csak, és mivel minden olvasó pontosan érti, mire gondolok – elvégre az utóbbi években is ezen bolygón élt – a definiálgatást mellőzve beszélgessünk inkább arról, mire is jó ez nekünk.

Válságban élünk, ami gondolkodó emberekként utoljára talán csak az Árpád-ház kihalásakor volt újdonság nekünk, de mostanában olyan mértékben kapjuk az áldást, hogy a 2010-es éveket lassan boldog békeévekként fogjuk emlegetni. Mire túléljük a járványt, jön az aszály, a háború, a pénzügyi válság. S mivel a ma kérdéseit kell megoldanunk, a tegnapra adott válaszaink helyességét nincs érkezésünk vizsgálgatni, hisz valamiképp még arra is időt kéne szánnunk, hogy örüljünk annak: egyáltalán élünk. Pedig fontos azon töprengenünk, hogyan gondolkodtunk és hogyan cselekedtünk egy-egy válságos pillanatban: hisz a tegnap tetteinek következményeivel ma szembesülünk.

Akik, teszem azt, a karantén alatt döntötték el, hogy elválnak, körülbelül mostanra rendezték soraikat – ha egyáltalán. És ez még nem is a legdrámaibb példa a sok közül.

Zorkóczy Zenóbia Kaszáló színésznő, avagy ufó a Székelyföldön című tárcakötete a természetes életösztön csattanós válasza a válságra: a járványt és a bezártságot parodikus kedéllyel fogadja, s végső soron a karantén szülte helyzetek abszurditását sem láttatja másképp, mint a Székelyföldön alapvetően szapora, egyéb furcsaságokat. Amik természetéből adódóan szerzőnk például senkinek nem fogja kölcsönadni az autóját:

„Kedves látogatóim kérték, és normális körülmények között oda is adnám, de itt nálunk nincsenek normális körülmények, csak nem normálisak. Mert ez az abszurd országa, Ionesco és Caragiale találták fel, addig nem is létezett. A helyzetkomikumokat és helyzettragikumokat mit sem sejtő vendégeimet, barátaimat nem tehetem ki különböző helyi specifikumú nonszenszeknek. (…) Ha hajnali egykor indulsz el otthonról, hirtelen egy vaddisznó keresztezi az utadat, kettőkor meg egy medve, háromkor szarvasok, négykor ordas farkas, ötkor a kicsi huncut róka, hatkor egy ló valamelyik bokorból kiugrik az útra, hétkor tehéncsorda duvad veled szembe, nyolckor a legelő bárányok állják utadat, kilenckor a kígyó napozik a melegedő aszfalton, a későbbi időpontokban valószínűleg a rendőrök állítanak le, délután szintén. A mi országunkat a befizetett autósbüntetésekből tartják fenn.”

Az afféle egyperces novellákként, rövid történetekként olvasható tárcák hangvétele a kortárs székely irodalomra jellemző könnyedség és közvetlenség. Zorkóczy Zenóbia, ahogyan színésznőként, úgy íróként sem trükközik, nem beszél mellé: őszinteségével invitálja az olvasót egy kis falu karanténvalóságának lazán fölskiccelt börleszkjeibe. Kaland itt az élet, bármibe is kezdjen az ember a kerítésépítéstől a tűzifa megrendeléséig, vagy ha más nem akad éppen, a szomszédok mentik meg az unalomtól. És amilyen egyszerűek, éppolyan gyógyítón életigenlők és bölcsek az efféle sorok:

„– Emberek, kacagni is kellene! Mert ezt a csodálatos, ősi emberi attribútumot nem érdemes fiókba zárni. Megromlik. Süssetek húst a szabadban, mint az ősemberek, s meséljetek, mint Homérosz vagy nagyapáink a fonóban. Meséljetek nagyokat, s kacagjatok, hogy remegjen belé a levegő az 5G helyett, s az ég is.”

Jólesően olvasatja magát könyv, s ha nem az üde, földszagú humort élvezzük, vagy csóváljuk a fejünk egy-egy hihetetlennek tűnő történeten, akár még pár székely tájszóval is gazdagabbak lehetünk, ha nem vagyunk restek utánajárni, mi az a muzsgyé vagy a remorka. Aki nem ismeri ezt a világot, annak azért fog tetszeni a könyv, mert egzotikus, aki pedig ismeri, annak azért, mert hitelesen ábrázol. Nem is beszélve az esztétikai diadalról, amit a gondolkodó ember afölött érez, hogy az úgynevezett köznapi realitások láttatása a kedélyünket megőrizve is történhet.