Bemutatkozás

Kolozsváron élek évtizedek óta, szabadúszó grafikusként és fotósként elsősorban az Idea Plus grafikai stúdiónak dolgozom. Rendszeresen vállalok könyvborítókat és plakátterveket, fotózást és képszerkesztést erdélyi és magyarországi kiadók, folyóiratok és intézmények felkérésére (Erdélyi Híradó és Koinónia Könyvkiadó, Korunk, Helikon, Erdélyi Magyar Írók Ligája, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, illetve a Kolozsvári Magyar Operával és Állami Magyar Színházzal is együttműködőm). Szeretem bejárni a végletek közti távolságot, a fotográfia objektív valóságától a képzőművészet, festészet szubjektív dimenziójáig terjedő spektrumon. A kettő közötti metszéspontban valahol ott van az alkalmazott grafika, ami leginkább kitölti a hétköznapjaimat. 2018-ban és 2019-ben öt hetet töltöttem az Egyesült Államokban, fotóztam New York és San Francisco utcáit, épületeit, hidakat és metróaluljárókat, az utca művészetét. Ezekből a képekből összefüggő kiállításanyagot állítottam össze, és talán ez a képsorozat volt az, ami tudatosan a városi tér tanulmányozásának irányába terelt. Elkezdett egyre jobban érdekelni a városok építészete, urbánus terei, fejlődési rendellenességei, illetve az, hogy a sokszor átgondolatlan fejlesztések következtében kialakuló anomáliák milyen mértékben határozzák meg egyéni döntéseinket. Az a fizikai tér, amit adottnak tekintünk, Kolozsvár esetében az elmúlt tíz év során hatalmas változásokon ment keresztül. Az egységes koncepciót nélkülöző ingatlanfejlesztésekkel párhuzamosan zajló, végletekig fokozott szuburbanizáció újabb megküzdési és együttélési mechanizmusokat kíván az ottlakóktól. Az ösztöndíjas években a városkép változásával foglalkozom, a városkép fizikai arculatváltásának dokumentálásával, illetve a városszerkezet összetételének fokozatos módosulásával a fotográfia, fotódokumentáció és portréfotózás eszközein keresztül. Közben figyelem, hogy milyen útvonalakat, (élet)pályákat kényszerít ránk a város.