1944, kiugrási kísérlet – Wass Albert és Bánffy Miklós

Wass Albert visszaemlékezése:

Egy elfelejtett föld alatti mozgalom története

Pár héttel ezelőtt az alábbi jelentést adta le a kommunista uralom alatt álló Románia rádiója: „A Vörös Hadsereg tisztogató csapatai a román titkosrendőrséggel karöltve felszámolták a demokráciánkat fenyegető utolsó reakciós erőket is a Keleti-Kárpátokban. A haramiabanda harminckét tagját megölték, és hatot elfogtak. A halottak között volt a banda két vezetője, Forgách G., a magyar hadsereg volt hadnagya, és I. Mureşanu, a román ortodox egyház papja. Mindketten régóta körözött háborús bűnösök voltak.” Ez a jelentés egy hosszú és szomorú történet végére tett pontot. A történet a küzdelemről és a hősiességről szól. Az erdélyi föld alatti ellenállási mozgalomról. Minthogy a történet itt véget is ér, és a titok leleplezése senkinek sem árthat a vasfüggönyön túl, én – az ellenállás öreg harcosa, aki jelenleg az Egyesült Államokban élek, azon kevesek egyikeként, akiknek sikerült az üldöztetéstől és haláltól megmenekülni – elérkezettnek látom az időt, hogy elmeséljem e maroknyi hazafi hősies történetét, akik országuk megmentéséért megpróbálták a történelem gigászi úthengerét visszafordítani, de mégis a kerekek alá kerültek.

Titkos összejövetel a hadsereg parancsnokának nappalijában

1943-ban egy forró júliusi napon Veress Lajos, a magyar hadsereg Erdélyben állomásozó IX. hadtestének főparancsnoka a lakására hívott huszonhét embert. A meghívott személyek között volt a régi erdélyi nemesség nyolc tagja, két protestáns lelkész és egy római katolikus pap, a romániai kisebbségi pártok hat képviselője, az erdélyi Gazdaszövetség két vezetője, két vezető szociáldemokrata, az Erdélyi Párt két vezetője és a hadsereg négy magas rangú katonatisztje. Miután Veress felvázolta a világpolitikai helyzetet, közös álláspontra jutottunk a következőket illetően:

1. Mivel a magyar kormány nincs abban a helyzetben, hogy megvédje az egész ország függetlenségét és semlegességét a német agresszióval szemben, Erdélynek külön utat kell választania, hogy a háborús pusztítástól megmeneküljön.

2. Mindaddig, míg a háború veszélye fennáll, az erdélyi politikai pártoknak fel kell függeszteniük különbségeiket és egységet kell alkotniuk, hogy Erdély népe megmeneküljön a katasztrófától.

3. Föld alatti mozgalmat kell kiépíteni, amely képes kapcsolatot teremteni az amerikai és angol hadsereggel, hogy felkérje őket arra: ejtőernyős csapatokkal foglalják el Erdélyt. Mihelyst az ejtőernyősök földet érnek, a magyar hadsereg IX. hadteste lezárja a határokat, és megvédi minden külső támadással szemben.

4. A háború befejezését követően szabad választások döntsenek Erdély jövőjéről.

Így született meg az „erdélyi föld alatti mozgalom”, három évvel azután, hogy Románia kérésére Ribbentrop és Ciano Bécsben megoldotta az úgynevezett „erdélyi kérdést”, úgy, hogy ezt az ezeréves földrajzi, mezőgazdasági-kereskedelmi egységet gyakorlatilag kétfelé vágta. Huszonkét évnyi román megszállás után az északi részt visszacsatolták Magyarországhoz kétmilliós magyar, nyolcszázezres román és százezres német lakosával együtt. Ez a döntés még mindig nem tette jóvá azt a hibát, amit Párizsben követtek el az első világháborút követően – sőt, a Magyarország és Románia közötti szakadás még inkább elmélyült. A magyar lakosság üldöztetése a nácibarát Románia által uralt Dél-Erdélyben – megtorlásokhoz vezetett a Magyarországhoz tartozó részeken. Ezzel Hitler ötlete valósult meg: úgy tarthatja markában a szövetségeseit mindkét oldalon, ha annak ígéri Erdély egész területét, aki a legjobban szolgálja őt a háború alatt.

Amikor az erdélyi ellenállási mozgalom az észak-erdélyi Kolozsváron megalakult, az ország román fennhatóság alatt álló déli része már német kézben volt. Románia teljes odaadással szolgálta Hitlert, teljes haderejével támogatta, és nyílt titok volt, hogy Hitler a szolgálatai fejében a román náci vezetőnek, Antonescunak ígérte Besszarábiát, a Krím-félsziget egy részét és Erdély egész területét.

A német megszállás

Hitler és Horthy között csaknem fél évig vita folyt a német hadsereg magyarországi átvonulása és az ország bizonyos területeinek a német hadsereg védelmét szolgáló elfoglalása kérdésében. A tárgyalások 1944 márciusában hirtelen befejeződtek. Amikor Hitler rájött, hiába fenyegetőzik azzal, hogy engedélyezi Romániának, hogy elfoglalja Magyarországot, más cselhez folyamodott. Újra meghívta Horthyt Berchtesgadenba, és amíg a kormányzó megpróbálta elmagyarázni Hitlernek, hogy Magyarország nem engedheti meg magának, hogy az amerikai légierő célpontjává váljon, amiért beengedte a német hadsereget, a német diktátor parancsot adott ki, hogy német tankok szállják meg Magyarországot. Háromnapos rideg hangulatban eltelt tárgyalás után Horthy vonattal utazott vissza Magyarországra, és itt szembesült a kész ténnyel, hogy a német harckocsihadosztály már elérte Budapestet. A Gestapo által vezetett SS-egységek letartóztatták és likvidálták Horthy leghűségesebb bizalmasait a haditanácsban. Jól megszervezett csapda volt, és Horthynak nem volt választása. Kénytelen volt elfogadni a helyzetet.  Ekkorra az erdélyi ellenállási mozgalom készen állt a harcra. A kolozsvári hadvezetés olyan volt, mint egy megbolydult méhkas. A Budapestről érkező hírek döntéskényszert eredményeztek. Veress tábornok parancsot adott a németek feltartóztatására a Tiszánál. Ugyanakkor megkísérelte felvenni a kapcsolatot a szövetséges hatalmakkal. Akkortájt az angol titkosszolgálat egy őrnagya, aki az ellenállás oldalán állt, Bánffy gróf Kolozsvárhoz közeli kastélyában bujkált. Rajta keresztül jutottunk el az angol vezérkarhoz. Veressnek a szövetségesekhez intézett kérdése ez volt: „Milyen segítségre számíthatunk a németekkel és románokkal szemben?” Az első válasz, amely az angol őrnagy rádióján érkezett, ez volt: „Vegyék fel az oroszokkal a kapcsolatot.” Mint Veress tábornok szárnysegédje, az én tisztem volt ezt az üzenetet Bánffy kastélyából elhozni. A tábornok elvörösödött, és ezt válaszolta: „Mondja meg a hadnagynak, hogy ez a legostobább ötlet, amit valaha is hallottam. Sztálin ígéretei annyit érnek, mint Hitleréi. Urakkal szeretnénk tárgyalni, nem bűnözőkkel!” A német harckocsihadosztály és az SS gépesített egységei a Tiszánál várakoztak, ahol a hidakat az erdélyi tüzérség már lezárta. A németek azonnali bebocsátásért folyamodtak, és nyílt harccal fenyegetőztek. Veress tábornok ezt azzal hárította el, hogy ehhez Horthy kormányzó személyes parancsa szükséges.  Visszatértem Bánffy kastélyába. A titkos rádióadó újra működésbe lépett. Nyolc órával később az angol őrnagy sápadt arccal tért vissza a pincéből a nappaliba. „Sajnálom, uraim – mondta –, de sem Amerika, sem Anglia nem garantálhat semmit az országukkal kapcsolatban. Egyedül Moszkva illetékes döntéseket hozni Európának ezen térségeit illetően.” Amikor ezeket a szavakat elismételtem Veress tábornoknak, sóhajtott egyet, és az íróasztalán fekvő papírlapra mutatott. Egy rádiótávirat volt. „Veress tábornoknak Kolozsvárott. Parancsom barátságos együttműködés a német hadsereggel. Aláírás: Horthy.” Hat órával korábban adták fel. „A németek és az oroszok között kell választanunk – mondta Veress. – És mi a németeket választjuk. Az egész csak idő kérdése. A németek most dúlnák fel Magyarországot, ha most ellenállunk. Az oroszok egy évvel később dúlnák fel. Nem tehetünk mást, mint a népünk életét védeni.” A Tisza menti csapatok öt percen belül parancsba kapták, hogy engedjék át a németeket.

Csendes háború a Gestapóval

Miután a németek elérték Kolozsvárt, az Astoria szállóban felállt a Gestapo parancsnoksága. A hadtestünktől kértek mesterembereket olyan munkákhoz, mint falak eltávolítása és új telefonvonalak kiépítése. Ez lehetőséget teremtett arra, hogy Veress tábornok szárnysegédjeként az ellenállás néhány emberét az épületbe csempésszem. Embereink nekiláttak az Astoria pincéjében lehallgatórendszert telepíteni, amely közvetlenül a német telefonközponttal volt összeköttetésben. A rendszer mindvégig jól működött, és nagy segítségünkre volt a titkosrendőrség terveinek keresztezésében. Több száz életet sikerült megmentenünk a máskülönben arrogáns Gestapók apró elővigyázatlanságának köszönhetően, hogy főhadiszállásuk felállítását népünk fiaira, „nem árjákra” bízták.