A berlini Megbékélés kápolna az Országépítő folyóirat netes felületén
Az 1985-ben lerombolt neogót templom helyére döngölt földből építette fel a gyülekezet az új templomterét, amivel egyszerre kapcsolódtak a "hely szelleméhez" és tették egész Európát összekötő közösségi akcióvá a vályogfalak építését, amin több száz önkéntes dolgozott.
A berlini Megbékélés kápolna az ezredforduló legjelentősebb vályogépítési munkája volt, ahol az építészek a gyüleket kérésére választották építőanyagul a vályogot, hogy az 1985-ben lerombolt neogót templom romjaiból épülhessen új gyülekezeti otthonuk.
Berlin hatalmas fejlődésen esett át az egyesítés óta eltelt 30 évben. Lerombolt épületeket, tereket építettek újjá, emlékhelyeket hoztak létre, amelyek közül ez a kápolna szimbolizálja talán a legjobban a város továbbéléséhez szükséges megbékélést és emlékezést, miközben tömésfalaival és szakrális funkciójával a legpontosabban ragadja meg az építés ősi mítoszát: „Összekötni az eget és a földet” .
Az épületet bemutató írásom az Országépítő folyóirat netes felületén érhető el.