A lészpedi betlehemi szolgálat, népénekek és archaikus népi imádságok – közös gyűjtések eredményei Moldvában és Győrött Jáki Sándor Teodózzal

A moldvai csángómagyarok néphagyományból három község betlehemes játéka ismert: Ónfalva, (Onesti), Trunk (Galbeni) és az előadásban elemzett, 1993-as filmfelvételen fennmaradt Lészped (Lespezi) játéka. A lészpedi betlehemi szolgálatról elmondható, hogy – a történeti betlehemes játékokkal összevetve – nem tartalmaz Paradicsom- és Háromkirály-jelenetet, de (az 1800 előtt keletkezett karácsonyi játékokhoz hasonlóan) teljes formában megtalálható a betlehemi szálláskeresés, az angyal megjelenése a pusztán és a pásztorhódolat szcénája. Jelenetrendje és dallama a székelyföldi, szorosabban a Moldvához közelebb fekvő bukovinai betlehemesek típusába tartozik. A kézdialmási (Háromszék vm.) betlehemessel a szálláskeresés jelenete és Szűz Mária köszönő szavai egyeznek a jelenetek sorrendjével együtt. Az udvarhelyszéki Lövéte és Szentegyházasfalu betlehemes játéka jeleneteinek rendjében és tartalmában (szálláskeresés, angyalok és pásztorok, pásztor-offerálás) rokonítható a moldvai szövegekkel, de szövegükben más szófordulatokkal fejezik ki ugyanazt az esszenciát. Ugyancsak a földrajzi közelség, valamint a csíksomlyói ferenceseknek a moldvai csángómagyarok hitéletére tett jelentős hatása lehet a magyarázata annak, hogy a betlehemesben elsősorban a beköszönés (…nem azért jöttünk, hogy históriázzunk vagy játékos kedvet indítsunk…) és az elköszönés frazeológiájában érezhető a 18. századi csíksomlyói ferences misztériumdrámák, elsősorban passiójátékok hatása. A lészpedi betlehemesben viszont egy-egy mondatra korlátozódik a pásztorok mókázása. A székelyföldi és bukovinai példákkal ellentétben hangszeres muzsika nincsen a játékban, csak zsuka vagy zsuga névalakkal emlegetik a hangszeres zenét. A lészpedi változatban nem szólal meg Mária és József – a székelyföldi és a bukovinai variánsokból ismert – jellegzetes recitációja. Az Angyal a Gloria kezdő sorát a VIII. gregorián (De Angelis) miséből kölcsönzi és nem recitál, hanem a 17. századi Mennyből az angyal… népéneket, továbbá a 19. századi Ne féljetek pásztorok, pásztorok... kezdetű strófikus népéneket zengedezi, amikor meghirdeti a pásztoroknak Jézus születése örömhírét. A lészpedi és a trunki betlehemes szövege között a szálláskeresés és a pásztorhódolat szavai egyeznek. Dallamában a lészpedi változat a csíksomlyói Kájoni Cantionale első (1676) és második (1719) kiadásában megtalálható, annak nyomán folklorizálódott tételek (Csordapásztorok…, Születésén Jézusnak…, Kelj fel, keresztény lélek…) mellett többségében újstílusú, 18–19. századi pásztorénekeket is megszólaltat. Az újstílusú népénekek helybéli forrása a Baka János szeresztette Erdélyegyházmegyei Énekeskönyv (1921) lehetett. A lészpedi betlehemes játékot minden bizonnyal székelyföldi és bukovinai minták alapján állította össze egy eddig ismeretlen tanító vagy kántor. Keletkezésében felvetődik az 1861-ben megalakult, a moldvai katolikus vallásgyakorlat fenntartását a II. világháború végéig ápoló Szent László Társulat hatása is.