A monográfia hatodik fejezete
Természet- és Istenközelség – a horizontális és vertikális transzcendencia változatai
A monográfia hatodik fejezetében, melynek munkacíme: Természet- és Istenközelség – a horizontális és vertikális transzcendencia változatai a XX. század első felének lírájában, Weöres Sándor, Pilinszky János, Illyés Gyula, Dsida Jenő korabeli versei alapján, a XX. század első felének magyar költészetét vizsgálom, abból a nézőpontból, hogy a természetre való figyelés milyen szerpet játszik a teremtett világgal való egység élményében, illetve miképpen alakul ez a viszony az Istennel való személyes kapcsolat, a hit és a bizalom kifejeződésévé.