A monográfia ötödik fejezete
Transzcendencia és tragikus determináltság – a hiány és elhallgatás alakzatai
A monográfia ötödik fejezetében, melynek munkacíme: Transzcendencia és tragikus determináltság – a hiány és elhallgatás alakzatai az első világháború utáni költészetben, azt vizsgálom, hogy az ún. egzisztenciális kérdések miképpen vezetnek el a költészet hatalmába, a kimondott szavak erejébe vetett bizalom elvesztéséig, illetve az elhallgatás különböző formáinak és motívumainak megjelenéséig. Elemzéseimben Illyés Gyula, József Attila, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Pilinszky János korabeli versei alapján, az Istenhez, az univerzumhoz és a másik emberhez való viszony sajátosságainak értelmezésére törekszem, a lírai önreflexió, a vallomásosság, a hit és kétely nézőpontjából.