A változó állandó

Söptei Eszter elsősorban lakástextilek tervezésére fókuszál. A textileket a geometriai törvényszerűségek és a matematikai összefüggések ihletik. Vizuális világát gyakran jellemzi egyfajta optikai játék. Az alapanyagok tervezése során jellemző a Jacqaurde szövet tervezése és a szövött anyagok nyomott mintatervezése, de szívesen kísérletezik különböző anyagokkal és technikákkal. Emellett olyan autonóm textilművészeti alkotások létrehozásán is dolgozik, melyekkel a sík és a térbeliség viszonyát vizsgálja. A két dimenzióból kilépő izgalmas hatású tértextil objektek a belső terek akusztikáját is javítják. Ezeknél alkotásoknál az egyediségre és nem a reprodukálhatóságra helyez hangsúlyt. Eddigi munkásságából egy válogatást mutatott be au Óbudai Társaskör Pincegalériájában. A kiállítás 2024.03.05. - 2024.04.06.-ig volt látható. A kiállítást Fazekas Ildikó design- és művészetmenedzser nyitotta meg. A megnyitón elhangzott beszédje alább olvasható.

“Nagy kékségek…

(Személyes bevezető)

Apró iskolásként nyaranta a Körös töltésén feküdtem órák hosszat, csak az eget néztem, ahogy a felhők jönnek-mennek, és mind a nagyjából 7 évem tapasztalatával felvértezve komolyan meg voltam győződve, hogy látom azt, ahogy a Föld forog, én pedig ha estig fekszem, meg tudom számolni a felettem mozgó légköri tüneményeket…

Így külön személyes öröm, hogy a kiállítás két lazábban rétegzett, légies munkája kerültek fókuszba, ezek a kissé szétbomló, lágy formák, habár a kiállítás domináns része a valóság megismerésének más módszertanát jeleníti meg. Az is igen meghökkentő, hogy a kiállítás anyagának megismerésekor a domináns szín kapcsán számomra mégsem az égbolt volt az első nagyléptékű érzékelési membrán - hanem a másik végtelenségig elnyúló dimenzió, a tenger.

Tillmann József filozófustól idézve:

“A tenger nem egyszerűen a földi jelenségek, térségek vagy tájékok egyike. Sokkal inkább olyasvalami, amiben a világ alapvető vonásai maradéktalanul jelen vannak.” A világ egyik alapvető vonása az ismétlődés. Gondoljunk csak arra, ahogy a tenger hullámai követik egymást, és egymástól elválaszthatatlan összeköttetésű láncolatban követik az idő múlását. Az idő dimenziójával azonban máris megjelenik egy újabb paraméter, a ritmus. Ennek meghatározásához pedig elengedhetetlen, hogy mindennek legyen kezdete és legyen vége. Ezen a gondolati vonalon tovább indulva érdemes is keresgélni a végtelen végeit, és ehhez segítségül hívnék egy olasz szerzőt, Alessandro Barriccot, és tőle is a Tengeróceán című regényt egy rövid részletét.

“A hatalmas tenger, a tengeróceán, a pillantásokkal utolérhetetlen végtelenbe futó, a mindenhatóan hatalmas - van egy hely, ahol véget ér, meg egy pillanat - a határtalan tenger, egy apróscsak hely és egy semmi kis pillanat.

(…)

A természet meglepően tökéletes, ezért számtalan határ található benne. A természet azért tökéletes, mert korántsem végtelen. Ha valaki rátalál a határokra, megérti, hogyan működik a mechanizmus. Minden azon múlik, hogy megleljük a határokat. Vegyük például a folyókat. Egy folyó lehet hosszú, nagyon hosszú, de nem lehet végtelen. Hogy a rendszer működhessen, kell, hogy vége legyen. Azt tanulmányozom, milyen hosszú lehet, mielőtt véget ér. 864 kilométer. Az egyik szócikk, amit megírtam, a Folyók. Sok időmbe telt, beláthatja.

(…)

Fárasztó kutatások ezek, nehezek is, tagadhatatlan, mégis fontos megérteni a dolgot. És lejegyezni. Az utolsó szócikk, amit megírtam, az Alkonyatok. Tudja, zseniális, hogy a napok véget érnek. Zseniális rendszer. A nappalok, aztán az éjszakák. És újfent a nappalok. Látszólag kiszámíthatók, de zseniálisak. És ott, ahol a természet úgy dönt, elhelyezi a határait, csodálatos a látvány. Az alkonyatok. Hetekig tanulmányoztam őket. Nem könnyű megérteni egy alkonyatot. Megvan a maga ideje, üteme, színe. S minthogy nincs egyetlen alkony, mondom, egyetlen, amely ugyanolyan lenne, mint a másik, a tudósnak figyelnie kell a részletekre, és ki kell emelnie a lényeget ahhoz, hogy kimondhassa, ez egy alkonyat, ez az alkonyat. (...)

Így jutottam el a tengerhez. A tenger. Ez is véges, mind minden, de látja, itt is az a helyzet, mint az alkonyat esetében, nehéz elkülöníteni a fogalmat, azaz összesíteni a kilométereket és kilométernyi sziklákat, partokat, fövenyeket egyetlen képbe, azaz egyetlen fogalomba sűríteni, a tenger végébe, valamibe, amit néhány sorban le lehet írni, bele lehet írni egy lexikonba, ahogy majd amikor az emberek olvassák, megértés, a tenger véges, függetlenül mindattól, ami körülötte történhet.”

Az idézetben szereplő Bartleboom tehát vizsgálódott, és tapasztalatait általános megfogalmazások formájában írásba foglalta, leírta. Betűkkel - lexikonba.

Ugyanezt a megfigyelő, elemző, szintetizáló, és “leíró” szándékot érjük tetten Eszter munkáiban. Hiszen mit látunk?

Felnagyított kötésminta-hurkokból alkotott, általánossá redukált formát - olyan egységre bontva, amely sorozatként végtelenségig nyújtható.

Egymástól elszigetelt egységeket monoton matematikai összefüggésbe rendezve, térszerkezetet motívummá nemesítő rajzolatot, négyzetesített érzelmeket.

Kígyókat, kígyómozgást hullámformává csendesítve, és szinte letáncolható ritmusba rendezve - és ennek egy még szigorúbb, geometrikusan kiszerkeszthető, az egyediségéről teljesen lenyesett verzióját is.

Levélindákat, kúszónövékenyeket, kacsokat megregulázó háromszögesített folyamatábrát. És látunk olyan alkotást, amely a tűréshatár áthágásával operál, amely a véletlen és a szabályszerűség kényszere között feszül, és amelynek átlépése eredményezi, hogy a textil az átlagosan jellemző sík-jellegű megjelenését lerázva kilép a harmadik dimenzióba is.

Mindez itt köröttünk nem lexikon, sokkal inkább csak egy szűkített szószedet, ami nem a teljes mindenséget, csupán egy különlegesen izgalmas szegmensét vizsgálja, de azt kétségkívül aprólékosan és behatóan, éreztetve: az alkotó otthonos ebben a vizsgálódásban, módszeres és alapos. Dimenziója pedig kétségkívül a végtelen, amely - felidézve az első idézett gondolatot: magában rejti a világ valamennyi alapvető vonását.

A kiállítást ezennel megnyitom.”

A kiállítás az NKA támogatásával valósult meg.