A zeneszerzés számomra menedék – interjú Zombola Péterrel
„A zeneszerzés számomra menedék” – interjú Zombola Péterrel
Kapcsolódó személyek:
Zombola Péter az első magyar alkotó, akit az ICMA (International Classical Music Awards) az Év Zeneszerzőjének választott. A rangos elismerés mellett a napokban derült ki az is, hogy a Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság (ISCM) fesztiválján is az ő műve képviseli Magyarországot. A bambergi gálakoncert és az amerikai mesterkurzusok előtt a szakmai visszaigazolásról, személyes veszteségekről és a nagy formák iránti vonzalmáról beszélgettünk.
– Az ICMA-díj és az ISCM felkérése szinte egyszerre érkezett. Hogyan csapódott le benned ez a kettős nemzetközi siker?
– Ez egy abszolút megerősítő érzés. Azt üzeni, hogy annak idején, négyévesen helyesen döntöttem, amikor a zeneszerzői hivatást választottam. Mivel mindkét fórumnál kizárólag szakmai és független zsűri dönt a díjakról, illetve a beválogatott művekről, ennél nagyobb visszaigazolás egy alkotó számára aligha létezhet. Rengeteg energiát kaptam ettől a hírtől; azt a megnyugtató tudatot, hogy jó helyen vagyok az életemben.
– Mennyire tekinted ezt egyéni diadalnak, és mennyire látod benne a hazai kortárs zene sikerét?
– A kettő szorosan összefonódik. Azt gondolom, a magyar kortárs zene még mindig nem foglalta el méltó helyét a nemzetközi vérkeringésben. Volt egy hatalmas fellendülés az Eötvös Péter-féle generáció idején, amit sajnos egyfajta „fekete lyuk” követett. Ha meg is jelentek magyar kompozíciók külföldön, azok gyakran elszigetelt események maradtak. A magyar zene azóta is keresi az utat ahhoz a globális ranghoz, amit korábban Ligeti vagy Kurtág neve fémjelzett. Remélem, hogy a mi generációnknak már sikerül tartósabb jelenlétet biztosítania nemzetközi repertoárban.
– Március 18-án az ICMA bambergi gáláján a Passió című oratóriumodból csendülnek fel részletek. Ez az a mű, amely a leginkább jellemez téged?
– Tágabb értelemben az oratórium-trilógiám az – a Requiem, a Passió és a most készülő Kaddis –, amelyért alkotóként százszázalékos felelősséget vállalok. Ha egyetlen művét kellene kiemelnem, amely reprezentál, magam is a Passiót választanám. Ebben a kórus és a zenekar együttműködése olyan komplexitást és teljességet ad, amely a legpontosabban tükrözi a zenei gondolkodásomat.