"álmaimból, vágyaimból diadémot fontam homlokodra"
Az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti csoport, valamint a Kortárs magyar irodalom csoportja Weboldalán olvasható Vesho-Farkas Zoltán: Bűnbánó szonett című verse.
VESHO-FARKAS ZOLTÁN:
BŰNBÁNÓ SZONETT
Elhittelek egészen, ezért rád terítettem holdfényes képzeletem,
rád vetítettem a parnasszoszi ideát,
álmaimból, vágyaimból diadémot fontam homlokodra,
majd belezuhantam az általam alkotott ragyogásba.
De nem jól szerettelek, mert túl szerettelek.
Saját szárnyaid helyett, magamat építettem fel benned.
A tökélyt akasztottam rád, mint fenyőfa díszeket,
ami mert nem emberi, rád omlott, maga alá temetett.
Megfelelni akartál, a mindent, az egészet adni nekem,
kedvemért, erdő-csend lelkeddel az istennőt játszottad,
az egyik tenyeredben a holdat, másikban a napot tartottad.
Most hüvelykujjammal, mint kósza hajtincset
félretolom homlokodról az illúzió-csillagot,
már újra látom énedre tisztult mosolyvirág-arcod.