Az MMA ösztöndíj keretében készült első Du Fay-cikkem megjelent a Parlando folyóirat 2023/1-es számában

A cikk a Parlando 2023/1-es számában olvasható: http://www.parlando.hu/NEWPROBE/PARLANDO.html#2023-1

Közvetlen elérés: http://www.parlando.hu/2023/2023-1/Sandor_Laszlo-Motetta.pdf

Illetve: http://sandor-laszlo.hu/irasok/

ABSZTRAKT:

A késő középkor, késő gótika templomfelfogása alapvetően antropomorf; a korabeli ember értelmezésében a templomépület jóval több a szent áldozat számára épített helyiségnél, a templom maga egyfajta organikus, élő valóság. A gótikus templom ilyen módon maga az ember, mivel azonban az ember is mikrokozmikus lény, a templom egyszerre tekinthető az ember és a világmindenség leképezésének, egyfajta imago mundinak. A firenzei dóm 1436. március 25-én történt felszentelésén jelen volt egy tehetséges fiatal humanista író, Gianozzo Manetti, aki az eseményről írott megemlékezésében a Santa Maria del Fiore templomot hátán fekvő kitárt karú emberhez hasonítja. Manetti elragadtatással ír a dómszentelési misén megszólaló zenékről is. Jól tudjuk, hogy Guillaume Du Fay a Nuper rosarum flores és bizonyos vélekedések szerint a Salve, flos Tuscae gentis motettákat erre az alkalomra írta, a kettő közül legalább a Nuper a dómszentelési misén el is hangzott. E motetták belső szerkezetének, időbeli arányainak, illetve egyéb számszerűsíthető paramétereinek és az ezekből kiolvasható szimbolikának ismeretében nem alaptalan őket a firenzei templommal és egyáltalán a keresztény templomhagyománnyal szoros összefüggésben vizsgálnunk. Az írás úgyszintén foglalkozik Du Fay harmadik firenzei motettájával, Mirandas parit haec urbs szövegkezdettel, illetve annak kontrafaktum-változatával, mely a 88-as jelű trentói kódexben található.