Bánffy Miklós három levele Bánffy Katóhoz

Bánffy Miklós – Bánffy Katalinhoz

(Kolozsvár, 47. II. 27.)

Kedves Kató!

Nagyon örültem kedves sorainak, melyeket jan. 9-e körül írt. Olyan jólesik az írását látni. Azt hiszem, már megírtam, hogy a csokoládét megkaptam és a méteres levelet dec. közepén. Nagyon köszönöm. A fényképei itt vannak a fiókomban és szép levele is; sokszor olvasgatom újra, és a képeit nézem. – Mivel akkora öröm, ha az írását látom, talán tehetné, hogy olykor egy levelezőlapot küld, pár szót, nem irodalmit; csak annyit, hogy jól van és hogy bolddog. Mert ez számomra legfontosabb, mindennél fontosabb.

Ha elmennek Amerikába, hol lesznek? És Ted tengerész marad-e, vagy visszatér a cégéhez? Szeretném hinni, hogy Kaliforniában, valahol kívül a városon, kis villában és kertben. Ott Maga újra tyúkfarmot vagy angóratenyésztést csinálhatna abban a gyönyörű klímában. Hiszen ezt kitűnően csinálta, és ez hasznos is volna, és elfoglalás is. – Márt többször írtam, hogy okosnak tartanám, ha valami könnyebb dolgot, tán Molnár dialogizált írásaiból – angolra fordítana. Fontos az, hogy perfektül tudjon angolul. A Mamának megvan a nagy Yolland szótára. Ezzel könnyű volna. – Később majd odatúl az én novelláimat is fordíthaná az ottani magyaroknak. Ebből jövedelme is lehetne. – Gondolja meg! Én ezt nagyon jónak tartom.

Mindig előttem van, Kedves! Sokszor majdnem látom, miként sétál a Városligetben, ahogy a levelében írta. És enyhe köd van, és tündérkertnek látszik minden. Milyen szép ez, és milyen rejtélyesen szép.

Hallom, van egy macskája, aki Johnyval jó barátságban él. – Én is gondolkoztam, hogy szerzek magamnak egy macskát, hogy legyen valami élőlény, akivel foglalkozzam. De nem merem reszkírozni, hiszen ez a lakás fertőzve van a régi macskák által, és bizton elpusztulna, ha kölyökmacska, felnőtt pedig nem marad meg.

Melegen üdvözlöm a férjét. Mindig várom, hogy tán lejön, de bizony nehéz dolog ez. És ha Maga vele tudna jönni, az nagy bolddogság volna! – De hát aligha fog sikerülni.

Ezerszer, százezerszer csókolom, minden jót kívánok, minden örömet. Csak ez fontos már számomra.

Ezerszer kedves, kedve Kató, ezerszer...

B. M.

Carola br.né esküvőjekor írt Magának. Szeretném tudni, hogy megkapta-e. [’’’]

Bánffy Miklós – Bánffy Katalinhoz

(Kvár, 47. III. 14.)

Kedves Kató! – Köszönöm rövid, de meleg hangú levelét. Hallom, hogy most Teddel ketten építenek egyet. Vajon elkészül? – Mert az óriási munka és nem kicsi dolog. – Tednek köszönje meg nevemben, hogy Clevelandből élelmiszer-csomagot indíttatott számomra. Hogy megjön-e és mikor, azt nem tudom, de igazán nagyon kedves tőle, hogy gondolt reám. – A nagyváradi vásárból, úgy látszik, nem lesz semmi. Így hát ez a reményem is eloszlott, hogy Magukat akkor láthassam. Pedig nem képzeli, milyen szörnyen vágyom Magát látni, Kedves! – És azt gondolni, hogy Maga máról holnapra el talál menni, az olyan szörnyű nekem, hogy ki se tudom mondani. Szörnyű gondolat, hogy soha többé nem fogom látni Magát, aki az a lény, akit mindenkinél jobban szeretek a mamájával együtt. De a Mamával az más. Együtt éltünk le egy életet. De Maga! Maga az egyetlen érdek, a jövő, a szépség. Folytatása az életemnek, aki tovaviszi mindazt, ami szép, és akiben úgyszólván újraéled és ragyogóvá lesz, amiért küzdöttem, és amit megálmodtam néha, mikor még szabad volt álmodnom.

Jó, hogy Casablancába kerülnek; az mégis nincsen olyan őrülten távol, mint Kalifornia. Jó az is, hogy oda Mariskát magával viheti, és így apránként szokik bele az „önálló delnő” szerepébe. – A mama írja, hogy Magának most is vannak mérges és gorombáskodó rohamai, és hogy Ted csak mosolyog ezen. – Hát ez így szép tőle, de nagyon, nagyon szeretném, ha ezeket teljesen leszokná. Borzasztó hátrány ez az életben! – Itt, Kvárt jót tett magának, hogy gyónt és áldozott. Talán okos volna ezt újra megpróbálni időközönként. Így, ha hosszabb ideig megtürtőzteti ez a vallási módszer, lassanként leszokná. – Furcsa, hogy én ajánlom ezt, aki sötét eretnek vagyok, de én csak a Maga javát nézem. Én amúgy is a pokolba kerülök, ahogy az Ostoba Li, de a tanácsom talán számba jön a végítéletnél, és kevésbé vastag tüzes nyársat fognak belém dugni az ördögök az ájtatos tanács miatt, mint amit különben dugtak volna. Így tehát még nekem is hasznos lehet.

Kedves! Mennyit gondolok Magára! Most már nincsenek ködök, és ha sétál a Városligetben, ott már kizöldült a fű, és itt-ott egy-egy boglárka kidugja a fejét... Írjon pár sort; nagyon örülök neki!

Tednek meleg kézszorítás. Mariskát üdvözlöm. Johnynak pacsi és az új macskának hódolat.

Ezerszer, sok-ezerszer öleli és csókolja. The oldest

Pápua

[rajz]

Bánffy Miklós – Bánffy Katalinhoz

(Kolozsvár, 1947 tavaszán)

Kedves Kató! – Rendkívüli öröm volt, mikor jött a postás, és hozta kettejük levelét. Ted igazán kedvesen és melegen írt. Grafológia szempontjából is vizsgáltam az írását. A következők a megállapításaim: nagyon tisztességes; logikus gondolkozású, szorosan kapcsolódó eszme-menettel; jóakaró, zárkózott; és ami az övé, azt szereti megtartani. Szerény, talán túlságosan is. Hát mindez nem rossz. – Ezeket csak Magának írom, ne adja tovább.

Íróasztalának rendetlensége apai örökség. De minthogy nekem írnom kell, mert ez a mesterségem, hát valami kis helyet mégis szorítok erre.

Hát meghízott! Az nagyon jó. Nagyon jó, mert mielőtt férjhez ment, mondhatnám: elég „ösztövér” volt. De nem csupán egészség és jólét szempontjából fontos ez. Mert az a nő, aki házassága után meghízik, mindig boldog, aki pedig utána megfogy, az szerencsétlen. Ez csalhatatlan törvény. Hogy tehát meghízott és nem csak a „salière”-jei tűntek el (ez a fényképeken is látszik!), e ahogy Shakespeare mondja, a többi „externals parts”-jai is, nagy megnyugvás nekem. – Így már fölveheti a korall-ruhát, és a férfiaknak dülledjen a szemük, a nők peddig kapjanak sárgaságot az irigységtől. Mindkét dolog örömmel tölti el a női szívet. – Jelentem azonban, hogy én is híztam: 61 ½ vagyok, tehát az utolsó hónapban 2 kilót „raktam föl”, ahogy ökörnél mondják. Demeterné főz nekem, egyszerűt persze, főleg laskát, tarhonyát, babot és puliszkát. Kár, hogy nem ismeri ezt az asszonyt. Kitűnő figura! Dermata-munkás a férje, de ő teljesen parasztasszony, bár a szókincse a városi kisiparosok bonyolult és hibásan használt idegen szavaitól hemzseg. „Kombinálni” helyett „komplikálni”-t mond! Nem remek? Különben nagyon trágár beszédű, és mindent a maga nevén nevez. Óriási humora van. Ezért, bár mérges természetű, de tréfával azonnal le lehet szerelni. Rendkívül dolgos. Eleinte gyanakodott reám, mert gróf vagyok, de már rég megszelídítettem.

Koenigtől már két levelet kaptam air-posttal. Csomag még nem érkezett. Eléggé aggódom, mert Benedek Marcell, kinek felesége amerikai, azt mondja, hogy bár kapott néhány csomagot, de több veszett el, mint ami megjött, és ezekből is a fele meg volt dézsmálva. Ezért fölvetem azt a gondolatot: nem lehetne-e a küldeményt az USA bukaresti missziójához címeztetni, és onnan valaki elküldené postán? Így biztosabb volna. – Kérdje meg Tedet. Úgy, mintha ez a Maga gondolata volna. – Bosszúsággal gondolok arra, hogy azokat a jó dolgokat más eszi meg, és ezért Ted ok nélkül fizet. Azt is megemlítem, hogy jobb, ha kakaó, csokokádé, szardínia és efféle van bennük, mert szárazbabot, borsót stb. itt is lehet kapni – de a többiek egyáltalán nincsenek; van cukor és tej, ami olyan méregdrága, hogy nem tudok venni.

Remek megoldás Casablanca! Akkor talán még egy-két évig találkozhatnánk néha. Magának is jobb átmenet ez az otthonból a teljes idegenségbe – olyan, mintha tengeri fürdőzés volna – mintha mindjárt a földteke másik oldalára menne hirtelen. Kató [rajz] Pápua. Mariska is mehet, ami nagy segítség!

A fordítási gyakorlatot nem azért ajánlom, mintha azt hinném, hogy nem tud eléggé angolul diskurálás és polgári levelezés céljára – hanem azért, hogy igazán és irodalmilag is tökéletesen tudjon. Sokkal nagyobb szókincset szerez az ember, ha fordít, mert válogatni kell a szinonimák között, és a legtalálóbbat, a legritmikusabban hangzót kell kiszedni közülök. Somerset Maugham ír erről a „Summing up” vagy a „Don Fernando”-ban. És mivel tudom, hogy Maga ambicionálja, hogy legjobban csinálja azt, amit csinál – (én is így voltam ezzel), azért tanácsoltam. – A legnagyobb szókincse és legharmonikusabb nyelve Som. Maughamnak és egy régebbi angolnak, George Moore-nak van. A stílusuk, mint a bársony. – Hogy Madáchot jól tudta elmondani, ez nagy dolog.

Csak az az egyetlen fénykép előnytelen, mert túl közel van fölvéve. A többin is nevet, de azokon szép, némelyiken veszedelmesen is az. A legutóbbi kitűnő! Olyan rajta, mintha azt mondaná a macska helyett: – „Én vagyok az a kis Circé, még kicsi, de majd megnövök!” Szinte hallom a hangját. Ezt be is fogom rámáztatni, hogy mindig itt álljon az asztalomon. Milyen jól áll Magának a bekötött fej! És hogy mosolyognak a szemei! Roppant kedves kép, ilyen még nem volt!

Már kezd egy kis albumra való kép összegyűlni itt, a fiókomban. Néha nézegetem őket...

Ezerszer ölelem, kedves Kató! – és boldoggá tesz, hogy maga boldog. – Sok-sok milliószor csókolja

The most ancient Papua.

Carola br.nénak írjon egy lev. lapot. Úgy látom, rosszul esik neki, hogy egyetlen sort sem válaszolt. És hiszen maguk jól voltak együtt.

A fényképen, hol négyen vannak, ugye, az egyik Benda? Üdvözlet és pacsi Johnynak és hódolat Circének, mert macskával csak ilyen hangon lehet beszélni.