BEAVATÁS

BEAVATÁS

Kortárs textilművészeti narratívák

2025. július 2–26.

A Hegyvidék Galéria júliusban megrendezésre került csoportos kiállítása olyan kortárs képzőművészeti alkotásokon keresztül vizsgálta az anyag átalakulásainak lehetőségeit, a fizikai-szellemi régiók és/vagy műfaji határok átlépéseinek kérdéseit, amelyek fő médiuma a textil. A tárlat alapgondolata az alkímia és a textilművészet kapcsolata, amely az anyaghasználatban, a szimbolikában, a transzformációkban és a szellemi átalakulás eszméjében mutatkozik meg elsősorban.

Az alkímia egyik legfőbb célja az anyag átalakítása: az „alacsonyabb” minőségű fémek átváltoztatása arannyá, vagy szimbolikus értelemben az ember lelki transzmutációja. Ehhez hasonlóan a textilművészet is egy anyagalapú folyamat, amelyben a természetes rostok (gyapjú, len, selyem, juta) feldolgozás során teljesen új formát öltenek: fonal, szövet, majd műalkotás vagy rituális tárgy jön létre belőlük. A késő ókori alkímiai kéziratok már négy színfázisnak (nigredo – feketedés, albedo – fehéredés, citrinitas – sárgítás, rubedo – vörösödés) feleltetik meg a transzmutációs folyamatot, amely a XX. században Carl Gustav Jung révén további értelemzési és használati utat talált a mélylélektan felé. Ugyanezek a színek megjelennek a tradicionális textilművészetben is, főként természetes festőanyagokkal előállított szöveteken. A textilművészek „műhelye” tehát egyben alkímiai laboratórium, ahol a festés, fonás, szövés, hímzés, varrás, hajtogatás vegyi eljárásként is felfoghatók. A transzformáció, maga a kreatív folyamat során pedig a különféle „alapanyagokból” „magasabb rendű” alkotások születnek.

A szövés motívuma sok kultúrában a „világ szövésének”, a „sors fonásának” metaforája. A textilművész, mint egy modern alkimista, „összeszövi” a különféle anyagokat, színeket, gondolatokat, és valami új, szimbolikus vagy spirituális értékkel ruházza fel azt – így válik a világ megértésének és alakításának egyik módjává, ahogy az alkímia is az volt évszázadokon át. Az alkotó az anyagokat tudatosan, egy szellemi cél érdekében alakítja át, közvetít az anyagi és szellemi világ között. Ezáltal a kézműves tudás és annak továbbadása (mint bármilyen ismeretátadás) beavatásként értelmezhető. A beavatás kifejezés – az elsődleges jelentésén túl – a textil feldolgozása során az anyagok (pl. szövet) használat előtti előkészítését szintén jelöli (pl. beáztatás).

Az új generációs textilművészetben a hagyományos szövés, hímzés és festés mellett a legkülönfélébb technikákat és anyagokat alkalmaznak, vegyítenek egymással a művészek, kitágítva annak műfaji határait, ugyanakkor a környezettudatosság, a fenntarthatóság, valamint a multiszenzoros látásmód is egyre fontosabb szerepet kap.

Kurátorok:

KALLÓS Judit művészettörténész és SZABÓ Annamária esztéta

Kiállító művészek:

BALÁZS Nikolett ▪ CSATLÓS Asztrid ▪ DANKÓ Boglárka ▪ GÁSPÁR Annamária ▪ HERBERT Anikó aka Haniko ▪ KACZIBA Andi ▪ KÁDÁR Emese ▪ KISS Adrian ▪ KUZMA Eszter Júlia ▪ MAKAI Mira Dalma ▪ METZING Eszter ▪ PETRÁNYI Luca ▪ SZÁSZ Zsófia ▪ SZELI Kamilla ▪ SZIRMAY Zsanett ▪ VIDRA Réka