Békássy életművének az az érdekessége...
...hogy kétfelől lehet megközelíteni: az angol-magyar kapcsolatok, illetve a költői kétnyelvűség felől. Az utóbbi, meglehet, az egyik érdekes témája lesz a 21. századnak. Beszélgetés a DRÓTon Gömöri Györggyel.
(...)
W. S. T.: Minket a Békássy-kutatás is összeköt. Te emlékszel, hogy mióta levelezünk és mi volt az első közös „témánk”?
G. GY.: Alighanem már 2005 őszén elkezdtünk levelezni Békássy-ügyben, a te zsennyei élményed után, de első leveled, amit archívumomban találtam, mégis csak 2006 március 16-én kelt, Szegeden, ahol egyetemista voltál. Ebben már fölvetetted egy teljes Békássy Ferenc-kiadás tervét, majd az én 1979-ben írt első Békássy-versemet újra közölted egy szegedi lapban. Lehet, hogy már ekkoriban írtam neked a Noel-levelek létezéséről, amit később közösen kiadtunk.
Ennek az interjúnak az apropója, hogy 2020 őszén jelent meg a Savaria University Press kiadásában könyved, amelynek címe „Magyar “apostol” Angliában - Tanulmányok és versek Békássy Ferencről. 1979 szeptember 15-én írtál először a Magyar Nemzetben Békássy Ferencről, akkor ez a könyv egy 40 éves irodalomtörténeti kutatás összefoglalója?
G. GY.: Bizonyos értelemben valóban kutatásaimat összefoglaló könyvről van szó, 18 kisebb-nagyobb írással, sűrű átfedésekkel. Különösen érdekes lehet benne egy esszé Edward Thomas és Békássy kapcsolatáról, illetve az „Apostolok”-nak címzett búcsúlevél, amit Ferenc anyja küldött el G. L. Dickinsonnak, s amit csak nemrég fedeztem fel a cambridgei King’s College archívumában. A kötet tulajdonképpen „körüljárja” a teljes Békássy életművet, igyekszik a lehető legtöbbet elmondani annak angliai részéről.
Mit találnak az olvasók egészen pontosan új könyvedben?
G. GY.: Ebben a könyvben az esszéken kívül öt versem foglalkozik Békássy Ferenccel. Mivel az írások különböző helyeken jelentek meg a szombathelyi Életünktől a szegedi Tiszatájon át a kolozsvári Korunkig, képtelenség lett volna elvárni a jövőbeli kutatóktól, hogy ismerjék a teljes anyagot, amit főként Angliában gyűjtöttem össze, s aminek nagyrészét feleségemmel beledolgoztuk az Alien in the Chapel c. a Skyscrapers kiadónál 2016-ban megjelent angol nyelvű könyvünkbe.
A tanulmányok mellett versek is helyet kaptak. Te is, akárcsak én, filológus és költő vagy. Szerinted megfér egymás mellett ez a kettő?
G. GY.: Nem hiszem, hogy a filológia kizárná a lírát - még T. S. Eliot is írt kitűnő tanulmányokat és a Nobel-díjas Czesław Miłosz is egy teljes lengyel irodalomtörténetet, bár a legfontosabbnak saját költészetét tartotta. A különbség a két tevékenység között részben a szándékosságban, részben a ráfordított idő mennyiségében van:
a költő nem akar okvetlenül verset írni, de a vers „írja magát”, viszont a filológus már megírt műveket elemez, vagy ismeretlen kéziratot tesz közzé, ezzel segítve egy-egy életmű megértését.
Utóbbi értelemszerűen sokkal több időt igényel, mint egy-egy vers megírása.
Békássy Ferenc kapcsán számos legenda él, az egyik, hogy Virginia Woolf barátja volt. Te ezt többször tisztáztad írásaidban, elmondanád, hogy mi ezzel a helyzet?
G. GY.: Bár könyvemben igyekeztem megcáfolni a Woolf-legendát, ez elég nehéz. Bár ismerték egymást, Békássy többször megfordult a Brunswick Square-en, Keynes londoni lakásán, ahol egy emelettel följebb Virginia Woolf lakott, de úgy hiszem, ez megmaradt köszönő viszonynak. Békássy barátkozott Virginia testvérével, Adrian Stephennel, ismerte az Apostol-tag Leonard Woolfot, Virginia férjét, bár nem igen beszélgettek, így Békássy megmaradt „az egyik cambridgei fiúnak” az írónő szemében és viszont: a kétnyelvű költőnek Virginia csak egy „idősebb hölgy” volt, aki kritikákat írogat olyan könyvekről, amelyek őt kevéssé érdeklik. Persze lehet, hogy Noel Olivier Ferenchez írt elveszett leveleiben valahol szó esik Virginia idegbetegségéről, de az biztos, hogy Békássy nem értékelte az Orlando szerzőjének lassan kibontakozó írásművészetét.
(...)
Békássy Ferenc összes művét együtt szerkesztettük, és a Szőcs Géza vezette Magyar PEN Club adta ki 2018-ban. A Noel Olivierhez írott leveleket Balogi Virág fordította. Ki volt Noel Olivier?
G. GY.: Noel (aki így írta a nevét, nem franciás kettőspontokkal!) Olivier a négy Olivier lány legfiatalabbika és alighanem legokosabbika, pár hónappal volt idősebb Békássy Ferencnél. A Bedales iskolából ismerték egymást, ott kezdtek el barátkozni. Noelbe négy fiatalember volt már 18 éves korában szerelmes, de őt - más-más okokból - egyik sem vonzotta, különben is 1911-től orvosi diplomája megszerzésére koncentrált. Két költő-udvarlója, Rupert Brooke és Békássy elesett az első világháborúban, ezután Noel férjhez ment egy Harris nevű orvos kollégájához és szült neki öt gyereket. Békássy hozzá írt szép leveleit lánya, Angela őrizte meg és adta tovább nekem és angol Békássy-könyvünk londoni bemutatóján, nagy örömünkre, megjelent és felolvasott Noel mindkét lányunokája is.
Hogyan látod most, 2020-2021 fordulóján Békássy Ferenc megítélését a magyar és angol viszonylatban?
G. GY.: Hála Grendel Lajosnak, Békássy neve bekerült a magyar irodalomtörténetbe, életművét pedig te és jómagam tártuk fel, most már számon tartják őt az első világháború legjobb magyar költői között. Ami az angol megítélést illeti, négy éve megjelent könyvünk (Alien in the Chapel,Skyscrapers) felkeltett bizonyos érdeklődést erről a magyar fiatalemberről, aki Rupert Brooke riválisa és Edward Thomas költő barátja volt és a magyar mellett még három európai nyelven beszélt, állítólag kitűnően.