Beszámoló a verőcei Gorka Múzeum kiállításáról és tárlatvezetésről
Február 20-án a verőcei Gorka Múzeumban tett látogatásom egyszerre volt szakmai és személyes élmény.
A megkapó, fatornácos ház már kívülről megadja az alaphangulatot, ahová aztán belépve nem egy steril kiállítótérbe érkezünk, hanem egy családtörténetbe.
A múzeumban Gorka Géza, lánya, Gorka Lívia és Lívia fia, Gorka-Focht Géza munkái láthatók. A tárlatot felvezető videó nem csupán kronologikus áttekintést ad, hanem betekintést enged a Gorka műhely mindennapjaiba, az alkotás atmoszférájába. Ez a személyesség végigkíséri a kiállítást.
A tárlatvezetés során nemcsak műtárgyakat láttunk, hanem történeteket hallottunk, generációk közötti átadást, művészi önállósodást és kísérletezést. A családi műhely működése, a közös gondolkodás és az egyéni utak különválása különösen izgalmas volt számomra, alkotóként is.
Gorka Géza esetében az anyagkísérletezés öröme és a játékosság egyszerre van jelen: a repesztett mázak, az üveg és kerámia társítása, a figurák finom humora mind egy nyitott, kíváncsi alkotói attitűdről árulkodnak.
Ebben a gazdag, kísérletező közegben nő fel Gorka Lívia, akinek alkotásai számomra különösen erősen hatottak. Az ő világa már jóval visszafogottabb, koncentráltabb és befelé figyelőbb. A hangsúly a formára, a tömegre és a textúrára kerül. Ezek a munkák inkább szobrok, mint funkcionális kerámiák. A felületek rusztikussága, az anyaggal való közvetlen párbeszéd olyan minőséget képvisel, amely egyszerre archaikus és modern. A tárgyak nem „szépek” a klasszikus értelemben, hanem erősek és csendesek.
Ennek a szemléletnek a továbbgondolását érzem Gorka-Focht Géza legfelső emeleten található munkáiban. A tökéletesen megkorongozott formákat gesztusok bontják meg, kivágások, bemarások, finom eltorzítások. Mintha a precízen felépített szerkezetet tudatosan bontaná meg, hogy életszerűbbé, emberibbé tegye. Számomra ezek a munkák a tökéletlenség szépségéről szólnak.
Alkotóként különösen inspiráló volt látni, hogyan válik a forma belső tartalom hordozójává, hogyan tud a textúra önmagában narratívává válni.
A látogatás különleges része volt a Zsengélő kávézó, amely a régi műhely terében kapott helyet. A név is innen ered, mert a „zsengélés” a kerámiaégetés első fázisa. Ez a tér átmenet múlt és jelen között. A kávézó nem idegen test a múzeumban, hanem természetes folytatás: ugyanazok a falak, ugyanaz a levegő, csak ma már a beszélgetések, találkozások helyszíne. Egyfajta élő műhelyhangulat maradt meg benne, ami ritka és értékes.
A verőcei Gorka Géza Kerámiamúzeum nem csupán kiállítótér, hanem három generáción átívelő alkotói örökség élő lenyomata, érdemes időt szánni rá.
Cím: 2621 Verőce, Szamos utca 22.
Telefon: (30) 717-7206
E-mail: gorkamuzeum@veroce.hu
Nyitvatartás:
IV. 1. – X. 31.: péntek 9:00–13:00, szombat–vasárnap 10:00–16:00
A többi napon előzetes bejelentkezéssel, legalább 48 órával korábban.
XI. 1. – III. 30.: kizárólag előzetes bejelentkezés alapján.