Bicsár Vendel, Ferenczy Noémi-díjas ötvös- és üvegművész életműkiállítása. Pécs, 2025. november-december

Bicsár Vendel, Ferenczy Noémi-díjas pécsi ötvös- és üvegművész 2023-ban hunyt el, most pedig a Pécsi Galéria gyűjteményes tárlata ad teljes képet gazdag és sokrétű életművéről. Az "Elrejtett lábnyom" című kiállítás 2025 november 20. és december 20. között látogatható a galéria tereiben, a megnyitóra november 19-én délután került sor.

Élénk érdeklődés kísérte a két éve elhunyt művész életmű-kiállítását

„Elrejtett lábnyom" címmel Bicsár Vendel munkáiból nyílt életmű-kiállítás a Pécsi Galériában idén november 19-én. A hiánypótló bemutató megkísérli összegezni azt a sokszínű alkotói tevékenységet, amelyet a művész 2023-ban bekövetkezett haláláig végzett. A kiállítás – illetve annak anyagából még készülő katalógus – a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósul meg.

Bicsár Vendel neve a pécsi kulturális körökben ismerősen cseng, szélesebb körben azonban sokan inkább „szemöldöküket ráncolják" hallatán. A sokoldalú művész alkotásai pedig körülvesznek minket a városban: ő készítette a magyarürögi templom csillárait és tabernákulumát, dolgozott városi cégtáblákon, üzletfeliratokon –

többek között a Pécsi Galériáén –, sőt, a sétatéri ókeresztény mauzóleum fémfeliratait és kapuját is ő jegyzi Jegenyés Jánossal együtt. Nevéhez fűződik több karakteres pécsi belsőépítészeti munka is, például a Capri Cukrászda vagy az Aranysas patika kialakítása. Ezek mellett a Somogyi-pincészet lejáratának díszrácsa és a pécsi Világ Világossága Alapítvány Bálicsi úti vörösréz ajtaja – rajta a brei írással – szintén az ő alkotói kézjegyét viseli.

Az ünnepélyes megnyitón egyértelművé vált: a Ferenczy Noémi-díjas ötvös- és üvegművész, Bicsár Vendel életműve megkerülhetetlen, s ma is sokan kíváncsiak rá. Barátai, művésztársai mellett özvegye is jelen volt az eseményen, aki gondosan megőrizte alkotásait. A vendégeket Fekete Valéria, a Pécsi Galériák művészeti vezetője és Marsalkó Péter fotóművész, Pécs kulturális tanácsnoka köszöntötte, a tárlatot László Kyra üvegművész, a kiállítás kurátora nyitotta meg.

A hiánypótló bemutató valódi összművészeti különlegesség: nemcsak ötvös- és üvegmunkák, hanem grafikák, festmények, formabontó installációk és versek is szerepelnek – Bicsár Vendel ugyanis költeményeket is írt. Saját verséből származik a kiállítás címe: „Elrejtett lábnyom". A kifejezés e kontextusban magára a művészre is utal: barátai és alkotótársai egyaránt szerény, csendes, befelé figyelő, ugyanakkor rendkívül precíz, minden részletet végiggondoló alkotóként emlékeztek rá. Most azonban ez a „rejtett lábnyom" már nem marad a háttérben – a tárlat először tárja fel teljesebb formában azt az életművet, amelyet Bicsár hosszú időn át, szinte észrevétlenül épített fel.

László Kyra kurátor baráti kapcsolatban állt Bicsár Vendellel – leveleket váltottak, verseket küldtek egymásnak. Mint elmondta, azért is vállalta a kurátori feladatot, mert úgy látta: sokan nem érzékelték a művész valódi zsenialitását. Ő azonban – a verseken és az alkotásokon keresztül – átlátta azt a sokrétű, első pillantásra csapongónak tűnő életművet, amely valójában szigorú logika és következetes gondolkodás mentén szerveződött. A tárlat bemutatja Bicsár különböző korszakait: a korai, precízen megtervezett ötvösmunkákat, a líraibb szemléletű üvegműveket és azt, hogy miként alkalmazkodott az üveg sajátos anyagtörvényeihez. László Kyra szerint Bicsárt a kíváncsiság, a nyitottság és a kísérletezés öröme határozta meg; szabad és pozitív személyiség volt, akit nem a siker motivált, hanem maga az alkotás.

Személyes emlékek Bicsár Vendelről

A megnyitóra ellátogatott Uherkovich Ágnes pécsi belsőépítész is, aki egy eleven, festményszerű jelenettel idézte fel Bicsár Vendelt: amikor az Aranysas patika munkáján dolgoztak, a szorító határidő ellenére sem tudták elérni a művészt, ezért felkereste havihegyi otthonában. Egy régi, türkiz parasztágyon ülve találta, skiccek halmai között, miközben egy hatalmas fekete macska heverészett mellette. A mediterrán fényben úszó szoba Ágnes számára úgy hatott, mintha egy dél-francia műterembe lépett volna. Elmondása szerint Bicsár hajlamos volt mélyen elmerülni a részletekben: érmeművészi precizitással, aprólékosan dolgozott, minden megoldást addig csiszolt, amíg tökéletesnek nem érzett. Munkáinak kidolgozottsága bátran felvette a versenyt a legkiválóbb modern olasz mesterekével.

Dévényi Sándor építész, az MMA pécsi regionális műhelyének elnöke szeretettel emlékezett vissza Bicsárra:

„Vendel rendkívül kedves személyiség volt, soha senkiről egy rossz szót nem ejtett. Kiemelt érdeklődést mutatott a város művészeti élete iránt, minden kiállítás megnyitóján jelen volt. Hiánypótló a mostani bemutató, hiszen sokak számára most válik láthatóvá az a tekintélyes és sokrétű életmű, amelyet évtizedeken át, többnyire visszavonultan épített" – fogalmazott Dévényi.

Bicsár templomi munkáiról elmondta: ő a hitét is magánügyként kezelte, azonban a művein egyértelműen érződik, hogy hitt valamiféle magasabb rendezőelvben.

Marsalkó Péter fotóművész Bicsárt barátként és példaképként tisztelte. „Láthatatlan művésznek" nevezte, akinek alkotásai ott vannak a városban, mégis névtelenül szolgálnak.

A tárlat bezárása után a művek egy része visszakerül az özvegyhez, más darabok átvételét pedig pécsi gyűjtemények is fontolóra vettek. Tervek születtek további kamarakiállításokra, a tárlatot bemutató katalógus és egy verseskötet megjelentetésére is az anyagi lehetőségek mentén.

Szöveg és fotók: Mohay Réka, 2025. november 25.

Bicsár Vendelt gyermekkorom óta ismertem, hiszen édesapám Jegenyés János Ferenczy Noémi-díjas üvegművész közeli barátja volt és gyakran találkoztam vele. Később, egy alkalommal - amikor már több éve készítettem üvegtárgyakat, Vendel és én közösen állítottuk ki a munkáinkat Pécsett, a Postapalota előcsarnokában, ahol néhány vitrin állt csupán rendelkezésünkre, így a kiállított művek száma igen korlátozott volt, Vendel munkáival kapcsolatban pedig leginkább a minimalizmus kifejeződése maradt meg bennem. Amikor másfél hete ellátogattam Vendel emlékkiállítására a Pécsi Galériába, egy olyan lenyűgöző világ tárult fel előttem - egy olyan gazdag életmű, amit addig nem is ismertem. Sajnálom, hogy Vendel már nem lehet itt velünk és nem láthatja, hogy milyen sikere van az alkotásainak, nem tudunk beszélgetni róluk, de tudom, hogy nem is igazán gondolkodott abban, hogy neki önálló kiállítása legyen, mert annál sokkal visszahúzódóbb és zárkózottabb volt. Örülök annak, hogy ez a kiállítás létrejött és így lehetőségünk nyílik arra, hogy megismerhessük Vendel rejtett csodavilágát és alkotásainak sokféleségét.