Breaking Time kiállításmegnyitó

Mi lesz egy képzőművésszel, miután befejezi tanulmányait?
Elszakadnak a szálak, ami egy biztonságot nyújtó közeget alkotott.
Zuhanó repülés következik, egy üres tér, ahol nehéz megmondani,
hogy hol landolunk. Valójában csak egy útelágazásnál álltunk,
csakúgy, mint ahogy jelen napjainkban. Minden nap egy döntés:
hagyom-e magamat sodródni, vagy megdolgozom a saját álmaimért,
a művészetemért, a bennem rejlő még ki nem mondott szavakért,
akkor is, ha esetleg nem ér célt?
Opánszki Tamás, Utcai Dávid, Páljános Erzsébet, Könyv Katalin,
Kelemen Dénes és Pethő Anikó a Magyar Képzőművészeti Egyetem
Károlyi Zsigmond festő osztályán találkoztak először. Furcsa
párbeszéd indul el egy olyan helyen, ahol a szavak sokszor képekben
öltenek testet és válaszképpen hatásukat egy másik képen fejtik ki.
Ha nem is mindig voltunk egymással közvetlen kapcsolatban, hatással
azonban igen.
Sok év telt el azóta, mindenki ment a maga útján, aztán véletlen
találkozások sorozata következett, ami egy művész ember számára
rendkívül fontos. Pusztán a jelenlét, egymás életében okoz újabb és
újabb művészi megnyilvánulást.

A „Breaking time” című kiállítás, amit most Önök elé tárunk ezt a
fontos találkozást fedi fel. A cím utal eltelt évekre, a művészi
tevékenységre, melyet mindannyiunk külön-külön folytatott és
folytat ma is, magára, az alkotómunkára, és erre a találkozásra.
Szeretnénk látni és tudni, hogy hol tartunk most 18 év után, jelen
lenni egymás életében, a néző életében. Ez manapság nem kis
kihívás, hiszen valljuk be, elmagányosodott életet élünk.
Festőművészként és tanárként is dolgozunk mind a hatan.
Barátságunkat, kapcsolatunkat megtartottuk. Összeköt miket a
szakma, az egyetemi évek, az Andrássy úti főépület, az Epreskert, a
Tihanyi nyári művésztelepek, a közös érdeklődés, a képi világ s a kor,
amiben élünk. Róla alkotott képeinket egymás mellé kell helyezni,
meg kell beszélnünk egymással.