Csalog Zsolt, García Márquez és Szabó Magda egy lapon

Ösztöndíjasunk, dr. Soltész Márton, az NKE EJKK PÁK kutatója az Országút című kétheti irodalmi folyóirat június 4-i (11.) számában Ecsetvonások Márquez portréjához címmel közölt esszé-tanulmányt. Ebből idézünk:

"Szerény mitomán – írtam az imént az oximoron határait feszegetve. Pedig pontosan erről van szó a Vivir parla contarla (Azért élek, hogy elmeséljem az életemet, ford. Székács Vera, Magvető, 2020) szerzője esetében. Hiszen, ha szabad ismét magyar irodalmi párhuzamot vonnom, ebben a 2002-es tényfeltáró munkában (riportregényben? regényriportban?) a narcisztikus mitomán Szabó Magda életművét ihlető attitűdnek éppen az inverze érvényesül. Már-már ironikus, ahogyan az írói kultuszépítés késztetéseit mindvégig féken tartja, mederbe tereli az életrajzi fogantatású œuvre magánmitológiájának adat- és eseményszerű feltérképezése, az empirikusan fölvett-megragadott témák fejlődésének, burjánzásának higgadt okadatolása. Nem vitás, hogy mindkét életmű primer ihletője a saját élettörténetbe ágyazódó családtörténet – épp csak az előjel különböző. García Márquez a mítosz egyéni és közösségi jelentőségét, szerepét, működésmódját igyekszik tetten érni az alkotói fantáziát megtermékenyítő család- és társadalomtörténet mélyére ásva; Szabó Magda a család- és társadalomtörténeti tények romjain építi fel a maga személyes mítoszát. Önteremtés és önmegértés modellje, az önépítés és a történetmondás embrionális reflexei állnak szemben egymással. Míg a pályát záró Für Elise (2002) már fülszövegében az írói öntanúsítás igényét jelenti be, s a folytatás (mint utóbb kiderült: öntelt és hamis) ígéretével búcsúzik, García Márquez regényes életrajza az ötvenes évek közepén váratlanul megszakad – elbeszélője szinte tapintatosan elhallgat –, alig néhány sorral azután, hogy egy idézett dialóguson keresztül leírja-megerősíti: „még ma sem tudom, hogy ki vagyok”. A kultuszépítő mitologizmus hamis (ön)tudata, az önigazolás kényszere és a történetmondás iránti kultikus tisztelettől átitatott alkotói fantázia szabad szárnyalása – ez a „boldog mesélő”, García Márquez és a „boldogtalan hazudozó” Szabó Magda közötti alapvető alkati különbség."