Dancza család

A Dancza család jelenléte a település történetében 300 évre vezethető vissza. Heves megye török uralom aló felszabadításának idejében az elnéptelenedett kis települések a háborús menekültek és más nemzetiségek által népesedtek újra. Ebben az időszakban jelenik meg a Dancza család is Erdőkövesden, melynek leszármazottjai napjainkig itt élnek.

Dancza Máté II. Ferdinándtól 1622. május 26-án kaptam meg a nemességet Zemplén megyében, fiainak birtokai először Ivádon voltak Heves megye területén. 1682-ben szerepelnek először erdőkövesdi kisnemesi birtokosként. Címerük: kék pajzsban meredek szikla tetején kiterjesztett szárnyú, csőrében drágaköves gyűrűt tartó sólyom. Az új telepesek között 1693-ban szerepel a „Dancsa Mátyás” család a papi és nemesi összeírásban az erdőkövesdi birtokosok között. Az éves jövedelme 4 frt volt.

Az 1752-es összeírás szerint Dancza János négy házhelyen élt családjával 8 öles birtokán. Egy házhelyet a Szepessy család számára tartottak fenn, a három házhely az 1800-as években is a család leszármazottjainak kezében volt. Házaik egymás mellett, körbekerítve foglaltak teret.

A Dancza család három kiskorú lányát bemutató fotó feltehetően 1928-ból származik. A két kisebb lánytestvérek: Brigitta (sz. 1924.08.21.) és Rozália (sz. 1920.09.13.) A nagyobbik lány unokatestvérük, Dancza Mária (sz. 1910.06.26.). A közös fotó műteremben készült.

A család felmenői, Pál 1798-ban született. Az anyakönyvi bejegyzésekben még szerepel neve mellett a kisnemesei rang. Fia János (1855-1942) cselédi sorba került. Második házasságából született 10 gyermeke közül János (1897-1966), kinek két lánya látható a fotón.

Az eladósorban lévő lány és a két kislány viseletéről elmondható, hogy a hajat nem választották el, egy ágba fonva, masnival megkötve hordták. A fotón a felső ruházatuk látható, annak ünnepi viselete a fotózás alkalmából. Leggyakrabban selyemből készült, de olcsóbb szövetanyagot is viseltek. A felső szoknyát ráncokba szedve hordták, behajtást követően vizes ruhával levasalták. A szoknya alját szegővel látták el, jelen esetben két sor szalaggal díszítették. A szoknyák színe változatos volt. A szoknya fölött a gyerekek is hordták a kötényt. A felnőttek esetében az egész felső szoknyát eltakarta, itt a legnagyobb lány esetében látható ez a forma. „Gangának” nevezték. A női ujjas neve a „rékli”, mely a lányok és asszonyok viselete egyaránt. Alapanyagát a pétervásárai vásárban vették meg, varrónőkkel varratták. Hétköznapra karton alapanyagot hordtak, ünnepre a selymet vagy a szövetet volt gyakorlatban. Színe változatos volt: piros, fekete, fehér, kék, zöld és barna. Az ujja szűk, a nyakkivágás körül csipkével, bársonnyal és gombokkal díszítették. Mária ujjasa a legdíszesebb életkorából adódóan. Gombok és csipkék díszesítik ruháját. Nyakában egy kis masnit is visel. Az ujján a visszahajtást szintén szalaggal látták el. Rozália ujjasának elején csipke díszítés látható. Brigitta melles köténye eltakarja a reprezentatív mellrészt. Mindhármuknak kör alakban záródó gallérjuk van. Mária harisnyát visel, a kislányok mezítláb, harisnya nélkül lettek megörökítve. Mindhármuknak fehér galáris van a nyakukban.