Dr. Lovra Éva habilitációs előadása
Dr. Lovra Éva sikeres habilitációs előadása a Soproni Egyetemen
Dr. Lovra Éva sikeres habilitációs előadást tartott (habilitációs vizsgát tett) a Soproni Egyetemen anyagtudományok és technológiák területen. A magyar nyelvű tantermi előadásának címe TÖRTÉNELMI FORMÁK - KORTÁRS ANYAGHASZNÁLAT: a vasbeton korai alkalmazása az Osztrák-Magyar Monarchiában. Az előadásában a vasbeton alkalmazásának egyik esettanulmányaként (historizáló forma / neogótika és a vasbeton alkalmazása) a topolyai Sarlós Boldogasszony-plébániatemplom szerkezetét és anyaghasználatát elemezte. Topolya (B. Topola) a mai Vajdaság területén található.
"Szintén a téglaneogótika vonulatába sorolható a topolyai Sarlós Boldogasszony-plébániatemplom. Esztétikai és építészettörténeti értékét építéstörténeti szempontból jelentős innovációk is emelik. A historizmus építészetének sajátossága, hogy bár történeti formákat használ, az épületszerkezetek és az építőanyagok az idők során egyre korszerűbbekké váltak. (...) A rejtett helyeken a historizmus építészei felhasználták a korszerű anyagokat: a vasat, majd a vasbetont. A topolyai templom építéstörténete plasztikusan illusztrálja ezt az átmenetet. Gótikus megjelenésű, bordás kereszt- és csillagboltozata valójában vasbeton pilléreken és íveken nyugvó hálós vasalású rabicszerkezet. A rabichálót a teljesen más megjelenésű szabadkai zsinagógánál (építészek Komor Marcell és Jakab Dezső, 1901/1902) is használták. A topolyai templom esetében a rabic-háló alkalmazásának nem csak műszaki jelentősége van. Azáltal, hogy a boltmezők szerkezete nem falazott, jelentős súlycsökkenést értek el, ezáltal a belső dimenziók nőhettek. A boltozat magassága, illetve a szintén újdonságnak számító vasbeton oszlopok karcsúsága szellős belső teret hozott létre. E két megoldás a XX. század elején újdonságnak számított. A tervező, Raichle Ferenc (1869–1960) eredetileg e megoldások nélkül készítette el a terveket. Ezek tanúsága szerint a templom belső támrendszere 120 cm átmérőjű téglapillérekből állt volna. Az építési napló szerint az építkezést 1904-ben kezdték. Az előzetes tárgyalások alapján dr. Zielinski Szilárd (1860–1924) tanárt, a magyar vasbetonépítés úttörőjét kérték fel az oszlopok szerkezeti tervezésére, majd új ajánlat készítésére Melocza Pétert. Végül a Milis és Társa cég ajánlata vasbeton oszlopokat és boltöveket irányzott elő, hálós vasalású rabic boltmezőkkel. Az építést dokumentáló archív fotók tanúsága szerint a boltozat hevederívei végül hagyományos falazott szerkezetűek lettek (ezeknél a vasbeton alkalmazása egyébként sem jelentett volna számottevő súlycsökkenést), ezek hordják a rabic anyagú boltsüvegeket. Ezek így szerkezeti szempontból hálós vasalású, könnyen formálható, korszerű héjszerkezetek, a gótikus formát tökéletesen kiszolgálva.
(...)A XX. század végén kialakult felfogás szerint az 1890 és 1910 közötti időszak már a századforduló korszaka az építészet periodizációjában. Valójában az Osztrák–Magyar Monarchia építészetét nem lehet időben szigorúan periodizálni. Több jelenség létezett egymás mellett párhuzamosan, ahogy azt Moravánszky Ákos tárgyi monográfiájának már a címe is plasztikusan kifejezi: Versengő látomások (Moravánszky 1998). A topolyai templom neogótikus építészete – technikai újításai ellenére, vagy inkább azokkal együtt – még a historizmusban gyökerezik." (Lovra - Bereczki 2021, 138-141)