Egy töredékes címerábrázolás digitális helyreállítása
A restaurátorok munkájuk során akár többszáz éve elfeledett vagy elrejtett műkincsekre is bukkanhatnak. Így történt ez Korhecz Papp Zsuzsanna, a Szabadkai Városi Múzeum főrestaurátora esetében is, mikor egy Dunaföldvárról származó festmény helyreállítása során egy másik képet is felfedezett.
A restaurátorok munkájuk során akár többszáz éve elfeledett vagy elrejtett műkincsekre is bukkanhatnak. Így történt ez Korhecz Papp Zsuzsanna, a Szabadkai Városi Múzeum főrestaurátora esetében is, mikor egy Dunaföldvárról származó festmény helyreállítása során egy másik képet is felfedezett. A 18., esetleg 19. századi festmény a kezelés alatt álló műtárgy hátoldalára volt felrögzítve, annak támaszául (dublír vásznául) szolgált. A megerősítésként felhasznált kép ennélfogva rendkívül sérültté, töredékessé vált. Az ábrázolás csak sejtelmesen bontakozik ki a hiányokkal tarkított felületről: feltételezhetően lefejezés jelenetet, egy sárkányt és egyéb szereplőket láthatunk az erőteljes szennyeződéssel borított festményen. Szerencsénkre a műtárgy adományozójának címere (kb. 30 x 20 cm-es terület) töredékesen, de viszonylag kivehetően maradt fenn.
Korhecz Papp Zsuzsanna a képet konzerválta, a további romlástól megőrizte. Az ösztöndíj keretében nekifogtam a hiányos címer digitális kiegészítésének. Többek között a célom az volt, hogy esetleg azonosíthatóvá váljon az adományozó személye, mely által több – kevesebb pontossággal datálhatóvá válhat a műtárgy. A műtárgy teljes restaurálására, kiegészítésére egyelőre nincs lehetőség.
Olyan kiterjedésű hiányok esetében – mint amellyel a festményünk is bír – a helyreállítás kapcsán felmerül az az igény, hogy a restaurátor által kiegészített részletek jól elkülöníthetőek legyenek a fennmaradt eredeti festékszigetektől. Így tehát a címer felvételén különféle digitális rekonstrukciókat készítettem megkülönböztető módon. Tehát apró pontokkal vagy rövid vonalkák és pontok segítségével érzékeltettem a hiányzó formákat. A megsemmisült részletek pótlásában a címerábrázolások tanulmányozása volt segítségemre. A bizonytalanul azonosítható részleteket többféle verzióban vázoltam fel.
A főpapi rangot a heraldika alapján zöld, fekete vagy vörös színű kalappal jelenítették meg a róla kétoldalt lehulló bojtokkal. A festmény adományozóját vörös színű kalap illette meg. A címerünk bal oldalán vörös mitrát, jobb oldalán pedig díszes arany pásztorbotot helyeztek el. Az ábrázolás további részletei valószínűleg az egyházi személy ősi családi címerét mutatják be. A kék és vörös színekkel megfestett pajzson arany oroszlán töredékei vehetőek ki, mely egyik mancsában csillagot, másikban kardot tarthat. Felettük kiterjesztett szárnyak és arany csillag láthatóak.
Az elkészített digitális rekonstrukciók segítségével létrejött egy olyan mintagyűjtemény, amely támpontot nyújt majd annak eldöntésében, hogy a címer a festmény esetleges további restaurálása során kiegészítésre kerüljön-e, és ha igen, milyen megoldással. Az adományozó kilétét egyelőre még homály fedi, de ezúton is köszönettel tartozom Móricz Péter és Lakatos Bálint történészeknek eddigi segítségükért, valamint Korhecz Papp Zsuzsannának, aki rendelkezésemre bocsátotta a felfedezését.
A kutatást e ponton még nem fejeztem be. A következő időszakban már nem a megkülönböztető, hanem a beilleszkedő rekonstrukció irányából közelítem meg a kiegészítés lehetőségeit annak érdekében, hogy bemutathatóvá váljon, hogyan nézhetett ki a címer, mikor még ép volt a festmény.